Egyszer terroristák foglaltak el egy konferencia központot, ahol éppen ügyvédek tartottak kongresszust. A mintegy 500 túszt fogva tartó bûnözõk vezetõje félelmetes fenyegetést intézett az épületet körbevevõ rendõrökhöz:
- Ha nem teljesítik a követeléseiket, minden órában szabadon engedünk egy ügyvédet...
Egy férfi a bíróságon…- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondanivalóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem… Egy tízemeletes házban lakunk az utolsó emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők kb. egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70, ill. 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
“Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik.”
“Igen,” mondja a feleségem, “igazi pireneusiak.”
“Pigmeusokat akartál mondani…”
“Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel.”
“Az pigment…”
“Hagyjál már… A pigmentre a rómaiak írtak.”
“Drágám, az pergamen.”
“Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét.”
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
“Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a “Pompadúri márkízát”!” Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
“Drágám, ez egy francia nyelvű könyv “Marquise de Pompadour”, ne próbáld lefordítani a címét.”
“Ez szép… Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!”
“Annak nem vektor a neve, hanem lektor!”
“Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt.”
“Az Hector volt és trójai…”
“Hector egy területi mértékegység, te idióta!”
“Az hektár, drágám.”
“Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala.”
“Az nektár – mondom én nagyot sóhajtva.”
“Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt.”
“Nem duónak mondják, hanem duettnek.”
“Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?”
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend… a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Szabad vagy, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.
Egy kis vitánk volt tegnap a vőlegényemmel:
Én azt akarom, hogy pompás esküvőnk legyen rengeteg virággal, koszorús lányokkal és száz fős lakodalommal, ő meg azt akarja, hogy bontsuk fel az eljegyzésünket.
