Az villamosmegállónál a skót felszól a kalauznak:
- Mennyibe kerül az utazás a vasútállomásig?
- Négy penny.
- És félútról?
- Két penny.
A skót persze nem száll fel, hanem rohan a villamos után. Amikor már lefutott vagy öt megállónyit, nagyon ki van készülve, így ismét megkérdezi a kalauzt:
- Most mennyibe kerül az állomásig?
- Hat penny.
- Az hogy lehet? Azt mondta, hogy félútról csak két penny!
- Igen, de az állomás az ellenkezõ irányban van.
Egyszer valaki megkérdezte Gandhitól, hogy mit gondol a nyugati civilizációról, mire ő így felelt:
- Azt hiszem, nem rossz ötlet.
- Miután felesége elhagyta, a feldühödött Donald Niblett egy bulldózerrel lerombolta otthonukat, 15000 angol fontnyi kárt okozva ezzel.
- 1998-ban egy egyiptomi hastáncosnő megfizetett hűtlen férjének: a férj hitelkártyáját sikerült 46000 dollárral megterhelnie, mielőtt az letiltotta volna.
- Egy nős pilóta szakított a barátnőjével, aki a férfi londoni lakásában lakott. A nő tudomásul vette a szakítást, de kért egy napot, hogy a dolgait összepakolja. Amikor a férfi visszatért tengerentúli útjáról, a telefont félrerakva találta. A csalódott barátnő felhívta a washingtoni pontosidőt és félrerakta a telefont, ami folyamatosan közölte a helyi időt...
- Egy háziasszony annyira zokon vette férje hűtlenségeit, hogy elhatározta: öngyilkos lesz. Az elhatározást tett követte, az asszony kiugrott harmadik emeleti lakásuk ablakán, azonban nem vette észre, hogy férje éppen hazafelé tart... Az öngyilkossági kísérlet nem sikerült, az asszony túlélte az esést, a férje viszont nem élte túl azt, hogy a felesége a nyakában landolt.
Kovács újra nősül, bemutatja a feleségét a kisfiának.
- Na, Pistike, hogy tetszik az új anyukád? - kérdi a gyerektől.
- Apu, téged jól átvertek, hisz nem új ez már!
Darwin díjjal díjazták azt a kelet-német férfit is, akit agyoncsapott az áram. A dolog úgy esett, hogy már egy ideje zavarták urunkat a vakondok, melyek időről-irdőre feltúrták a szép pázsitját. Ezért aztán gondolt egyet, és a megoldás meg is született: úgy próbálta kiirtani a vakondokat a kertjéből, hogy fémből készült cövekeket szúrt a földbe, majd rákötötte azokat a magasfeszültségű vezetékre. Csak kevéssel csúszott le a 2007-es első helyről, de a Darwin könyvben biztosan benne lesz hitelesített történetként.
Kacsák ülnek a réten,
kacsák ülnek törökülésben.
Kézigránátot szerelnek össze,
néha elrontják,
ilyenkor eldobják,
s felrobban a mező széle.
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielõtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli elõtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bõviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az õ kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erõltetett menetre", ami az õrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erõltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az õrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az õrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következõtõl biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lõ, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bõl jött. Õt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, õ meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielõtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szeretõ lányotok, Gail
- Hogy gyón a falánk ember?
- Atyám, (v)étkeztem.
- Mi az abszolút lehetetlen?????
- ...
- Csövessel húszezrest felváltatni.
