Illat
Az új tanárnő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanárnéni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy, izé, szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? – kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el, ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát minden jót!
- Köszönöm a fuvart! – mondja a tanítónő. – És majd látogass meg egyszer. Majd ha már elmúlt a náthád.
