Az egyik színtársulat művésznője gyermekkori élményeiről tart előadást:
- Már ötéves kislány koromban is szerettem lovagolni. Folyton a kis pónilovamon nyargalásztam.
- Figyeld - súgta oda ellenlábasa szomszédjának -, már megint fiatalítja magát.
- Miért?
- Pónilovat mond mamut helyett.
Állítólag a vársági gyermek mondta az apjának, amikor életében először látott autóbuszt:
Écsapám, jöjjön hamar, mét né az ablakos ház fut el a csapáson. (Akik nem tudják, a csapás az állatok által vert ösvényféleség).
Látogatóba érkezik a skót a bátyjához. A bátyja látja, hogy üres kézzel jött, ezért megkérdezi:
- Te, nem azt mondtam nekem a múltkor, hogy hozol ajándékba egy malacot?
- De igen, csak sajnos közben meggyógyult szegény állat.
Találkozik a róka meg a farkas az erdõben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!
Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.
- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!
- Na és most miért?
- Kérünk tõle cigarettát. Ha füstszûrõset ad, akkor azért, ha füstszûrõ nélkülit, akkor meg azért.
Így is tesznek, megkeresik a nyulat és eléállnak.
- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk.
- Na és milyet kértek, füstszûrõset, vagy füstszûrõ nélkülit?
- Hmm... Nézd már farkas... ezen már megint nincs sapka!
Az ifjú férj tetszelegve nézegeti magát meztelenül a tükörben:
- Ha még 5 centivel hosszabb lenne, én lennék a király.
A feleség fanyalogva néz rá:
- Szerintem, ha még 5 centivel rövidebb lenne, te lennél a királynő.
- Mi lesz a pisai ferde torony sorsa?
- ???
- Majd eldől!
Meghal egy híres szívsebész. A temetése látványos külsőségek között történik. Miután a pap elmondta a beszédét, legördül egy függöny a koporsó elől, és láthatóvá válik egy hatalmas szív, jelképezve az orvos szakterületét. Ezuán a szív lassan szétnyílik, a koporsó pedig megindul a szív mögött található krematórium felé, majd lassan eltűnik a lángok között.
Ekkor a gyászolók között valaki elkezd kuncogni.
- Maga meg mit röhög itt? - kérdi felháborodva az özvegy.
- Bocsánat, hölgyem, csak elképzeltem a saját temetésem - védekezik a férfi.
- És abban mi olyan mulatságos?
- Tudja, én nőgyógyász vagyok...
- Jean, mi ez az iszonyú csámcsogás?
- Semmi, uram, csak a négy fal.
A szerelem definiálhatóan amortizálódott peripólusos komplexuma mindazon, hol a depresszív neurózis, hol pedig a patetikus levitáció szintjén önmegvédő emulációknak, amelyek a pszeudoindividualisztikus szubkollagenizáció révén diffundálódott kvázi habituációs érzések által retifisizálódott egocentrumban kiváltják a: "de jó lenne egyet dugni" érzést!
