Az Amerikai Bűnügyi Tudományok Egyesülete évenként díjátadó estélyt rendez. Az 1997-es estélyen Don Harper Mills elnök egy San Diegoban történt rendkívül bonyolult és bizarr esettel szórakoztatta hallgatóit. Itt az eset:
1996 március 23-án az orvosi szakértő megtekintette Roland Opus tetemét, és megállapította, hogy a halál oka puskából származó fejlövés. Az áldozat egy 10 emelet magas épület tetejéről ugrott le ÖNGYILKOSSÁGI szándékkal (hagyott ugyanis egy erre utaló búcsúlevelet). Esés közben a 9. emelet magasságában életét egy, az ablakon kilőtt puskagolyó azonnal kioltotta. Se a lövést leadó, sem
pedig az öngyilkosságot elkövető nem tudott a 8. emelet szintjében elhelyezett biztonsági hálóról, amelyet az ablakmosók védelmére helyeztek el.
Opus nem tudta volna kivitelezni az öngyilkosságot emiatt a háló miatt. Általában, aki öngyilkosságot akar elkövetni, sikerrel jár, még ha nem is olyan módon hal meg, ahogy eltervezte. Attól, hogy Opust lelőtték a 9. emeletnél miközben a biztos halál felé esett még nem változik halálának oka öngyilkosságról gyilkossággá... De a tény, hogy az öngyilkossági kísérlet nem járt volna sikerrel, az orvosi szakértőt GYILKOSSÁG kivizsgálására késztette. A 9. emeleti szobában, ahonnan a lövés jött, egy idős ember és a felesége lakott. Éppen veszekedtek, és a férfi a puskával fenyegette feleségét. Elkeseredésében, amikor meghúzta a ravaszt, teljesen mellé talált, és a lövedék az ablakon keresztül Opust találta el.
Ha valaki "A"-t próbálja meggyilkolni, de véletlenül "B"-t gyilkolja meg, akkor az "B" ellen elkövetett emberölésért büntethető. Amikor szembesítették ezzel a váddal, az öregember és a felesége mindketten hangoztatták, hogy egyikük sem tudta, hogy a puska töltve volt. Az ember azt állította, hogy hosszú ideje szokása, hogy feleségét a töltetlen puskával fenyegesse. Nem állt szándékában, hogy megölje. Opus meggyilkolása VÉLETLEN BALESETNEK tűnik, ugyanis a fegyver véletlenül volt megtöltve. A kivizsgálás folytatódott, és előkerült egy szemtanú, aki azt állította, hogy látta, amint az idős házaspár fia megtöltötte apja fegyverét, körülbelül hat héttel a halálos balesetet megelőzően. Mint kiderült az idős hölgy megszakította fia pénzügyi támogatását. Ezért fia, ismerve apja fegyveres fenyegetőzési szokását, megtöltötte a puskát, arra számítva, hogy így apja majd megöli anyját. Így az ügy ismét GYILKOSSÁGI üggyé alakult, ahol a fiú tűnt ki, mint Roland Opus gyilkosa.
Volt még azonban egy különlegesen szép csavarás az esetben:
További kivizsgálás kimutatta, hogy a sértődött fiú (név szerint Roland Opus!) egyre jobban elkeseredett, hogy nem sikerült az anyja elleni gyilkosság. Ez az elkeseredés arra vitte, hogy március 23-án leugorjon egy 10 emeletes épület tetejéről, hogy végül egy puskalövés végezzen vele, melyet egy 9. emeleti ablakon lőnek ki. Az orvosi szakértő ÖNGYILKOSSÁG címén zárta le az ügyet.
További viccek:
Három szőkeség vár bebocsátásra a Mennyország kapujánál. Csengetnek, és kijön Szent Péter. Mondja nekik, hogy ha egy egyszerű kérdésre tudnak válaszolni, akkor beléphetnek a kapun. Szent Péter megkérdezi az első szőkeséget:
- Mi az a Húsvét?
A szőkeség így válaszol:
- Oh, ez könnyű, ez amikor este mindenféle tűzijátekokat lehet latni, és ekkor sütnek új kenyeret.
- Nem. Sajnos rossz! - mondja Szent Péter, és a második szőkeséghez fordul. Felteszi neki ugyanazt a kérdest:
- Mi az a Húsvét?
A második így válaszol:
- Húsvét egy ünnep decemberben, amikor egy nagy fát feldíszítünk, ajándékokat adunk egymásnak, megünnepelve ezzel Jézus születését.
- Sajnos ez sem a helyes válasz. - mondja Szent Péter, majd kissé elkeseredetten a harmadik szőkeséghez fordul:
- Mi az a Húsvét?
A harmadik titokzatosan mosolyog, Szent Péter szemébe néz, és így szól:
- Én tudom, mi az a Húsvét.
- Nos? - kérdezi Szent Péter kissé rosszat sejtve.
- A Húsvét egy Keresztény ünnep. Jézus és a tanítványai az Utolsó vacsorát ettek, majd nem sokkal ezután Jézust elárulta az egyik tanítványa, és a rómaiak kezére adta. A rómaiak elvittek, töviskoronat tűztek a fejére, kigúnyolták, majd egy hatalmas keresztre szögeztek. Miután meghalt, egy közeli barlangba temettek, amelyet egy hatalmas sziklával zártak el.
Szent Péter megkönnyebbülten mosolyog, és örül, hogy a nő tudja a választ, de a szőkeség ekkor így folytatja:
- Minden évben a sziklát elmozdítják a barlang elől, hogy Jézus ki tudjon jönni, és ha meglátja az árnyékát, az azt jelenti, hogy még nincs vége a télnek...
- Maga beteg?
- Igen.
- Mi baja?
- Allergia.
- Mióta?
- 2 éves korom óta.
- Vezet?
- Igen.
- Hogyan vezet?
- ???
- Ha vezet, akkor maga nem allergiás, azaz nem is beteg.
- ???
- Az allergiagyógyszerek álmosítanak, ezért az allergiások nem kaphatnak jogosítványt. Ha tényleg beteg lenne, tudná, hogy nem vezethet. Köszönjük, távozhat.
Matek:
- Tanító néni, kérem, feladhatok én is egy példát?
- Tessék Lacika.
- Az se baj, ha pedagógia vonatkozású?
- Már hogy lenne baj? Halljuk a példát, Lacika.
- Hát, ha egy zsebtolvajnál tíz órát talál a rendőr...
- Igen?
- ...mennyi abból az igazolatlan órák száma?
Az első osztályban a tanító néni megkérdezi:
- Mit mond a tehén?
- Múúú.
- Mit mond a macska?
- Miáúúú.
- Remek! És az egér?
- Klikk!
Két rendőr járőrözik. Találnak egy tükröt.
Az egyik felveszi, nézegeti, majd megszólal:
- Te, ez a fazon nagyon ismerős nekem valahonnan!
Megnézi a másik is és levonja a következtetést:
- Én is ismerem, mindig velem szemben ül a fodrásznál!
Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépesei is ingadoztak már.
A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette. Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre.
A fia meg a menye mérgesek lettek a zűrzavar (rendetlenség) látványára. "Nekünk valamit csinálni kell a nagypapával", mondta egy alkalommal a fia. "Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből", így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban. A nagypapa ezen túl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál.
Csak hogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.
A szavak, amit Ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy eves gyerek az csak csendben figyelte mindezt.
Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen "min dogozol gyermekem?"
A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: "Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök" és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját.
Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkoztak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből. Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni. Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette öt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál.
Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte az többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.
Tanulságok, és következtetések:
- Nem érdekes az, hogy mi történik, az élet megy tovább, és mindig jobb lesz holnap.
- Meg tudom mondani, hogy milyen az az ember, aki csupán 3 dolgot kezel, vagy fog fel: esik az eső, elveszett a bőrönd, vagy összetekeredett a karácsonyi villanykábel.
- Nem érdekes az, hogy milyen a kapcsolatot a szüleiddel, Te akkor fogod Őket hiányolni, mikor már nem lesznek többet az életedben.
- Tudom azt, hogy élni nem ugyanaz, mint magad körül életet teremteni.
- Néha az élet ad neked egy új alkalmat az élethez.
- Nem lehet az életet úgy leélni, hogy mindig csak Te kapj valamit. Neked abból néha vissza is kell adni valamit.
- Azonban, ha odafigyelsz a családodra, barátaira, és mindazokra, akiknek szükségük van rád, vagy a munkádra, és mindig megteszed a tőled telhető legjobbakat, akkor a boldogság megtalál.
- Ha futsz a boldogság után, akkor az elkerül Téged.
- Tudom azt, hogy ha elhatározok valamit őszinte szívvel, akkor legtöbbször az a jó elhatározás.
- Rendszeres segítséggel, és akarással meg lehet érteni valakit.
- Emberek szeretete az, hogy megérintsük egymás kezét, megöleljük szeretettel, vagy néha csak egy barátságos hátba veregetés is elég.
- Megtanultam azt, hogy még sokat kell megtanulnom.
- Tudom, hogy ezt a tanulságot adjam tovább minden olyan embernek, akik nekem kedvesek. Ezt meg is csináltam.
- Néha elég egy kis dolog is ahhoz, hogy valaki elmosolyogja magát.
- Emberek elfelejtik azt, hogy mit csináltál, de azt soha nem felejtik, hogy amit csináltál az milyen érzést váltott ki bennük...
Az Egyház embereket bíz meg, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak.
Valaki eladott ötöt, valaki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdezik tőle, hogy csinálta?
- A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom.
Egy középkorú férfi személyesen jelenik meg a belügyminisztériumban, hogy útlevelet kérjen az USA-ba:
- Kihez megy és milyen célból?
- A bátyámat szeretném meglátogatni.
- A bátyjának mi a foglalkozása? Csak azért kérdem, hogy vállalná-e az eltartás költségeit?
- Igen, mert a bátyám bankár.
- Jó, és miért menne ki hozzá?
- Mert a bátyám vak, és vezetgetni kell.
- Nem lenne egyszerűbb, ha hazahívná?
- Mondtam, hogy vak, nem hülye.
