Április 1-én Móricka felhívja az anyukáját:
- Anyu, gyere gyorsan haza, a szobalányon egy idegen bácsi fekszik meztelenül!
Az anya persze szalad haza, és ahogy belép az ajtón, feldúltan, Móricka vigyorogva mondja neki:
- Hehe, anyu, ez csak áprilisi tréfa volt! Nem is egy idegen az a bácsi, hanem az apu!
Jean és az úr beszélget.
- Jean - kérdezi az úr- mit adnak ma a színházban?
Jean:
- A III. Richardot, uram.
- Akkor el sem megyünk, mert nem láttuk az első kettőt!
- Maga ügyvéd?
- Igen.
- És van ügye?
- Nincs.
- Akkor maga ügyetlen?
- De volt egy ügyem!
- Akkor maga együgyû!
- De azt is elvették.
- Tudom már! Maga ügyefogyott!
- Doktor úr, újabban a bal fülemre alig hallok valamit.
- Sajnálom, de ez a kortól van.
- Ne akarja nekem bemesélni, hogy a bal fülem öregebb, mint a jobb!!!!
A rendőr és családja új lakásba költözik. Rendezkednek, kijelölik a falon a képek helyét is. A férj egy széken állva, kalapáccsal a kezében várja, hogy az asszony odaadja a szöget. Az asszony véletlenül fordítva adja, úgy, hogy a szög feje áll a fal felé.
- Anyukám! Adj egy másikat. Nem látod, hogy ez a szemközti falba való?
Két rendőr Egyiptomba utazik. Azt mondja egyik a másiknak:
- A feleségem azt kérte, hogy vigyek neki krokodilbőr cipőt.
- Jó, holnap elmegyünk a Nílushoz, lövünk egy pár krokodilt.
Másnap egyik krokodilt lövik a másik után. Megszólal az egyik rendőr:
- Na, még egy utolsót lelövök, de ha ennek se lesz a lábán cipő, nem tudom, mit viszek az asszonynak.
- Egy lapos sarkú cipőt szeretnék.
- És mihez szeretné viselni?
- Egy alacsony fiatalemberhez.
Két barát találkozik:
- Kölcsönadnád a fekete öltönyödet, meghalt a nagyapám, és holnap lesz a temetése.
- Persze, természetesen, vidd csak.
Néhány hét múlva újra találkoznak:
- Jó lenne, ha visszaadnád az öltönyömet!
- Hogy adhatnám, azt adtuk a papára!
A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.
