Szolgálatuk végén két gyalogjárőr ballag a járdán. Szolgálatuk vége felé már szörnyen éhesek mindketten.
Egyszercsak egyikőjük megpillant a járdaszegély szélén egy bontatlan löncskonzervet.
Lenyúl érte, majd azt felveszi és örömmel mutatja kollégájának.
A másik kézbe veszi és elkezdi forgatni - nézegeti a konzervet, majd egy hirtelen mozdulattal átdobja az úttest másik oldalára.
Kollégája elképedten és kérdőn néz rá.
- Hát most ezt miért dobtad el, mikor majd éhen döglünk mindketten?
- Azért, mert az volt ráírva a dobozra, hogy a túloldalon nyílik!
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
Koldus az aluljáróban:
- Uram, Ön nem vesztette el a pénztárcáját?
- Nagyon kedves, de nem én voltam. Az enyém itt van a zsebemben!
- Akkor biztos meg tudna szánní pár forinttal?!!
A cigány öt kiló hússal tér haza szokásos élelembeszerző körútjáról. A felesége rögtön ott terem.
- Te, aggyá mán egy kis húst, három napja nem ettem.
- Először igyál meg egy liter vizet. - megissza.
- No, Gazsi most mán ide azt a húst!
- Igyál meg először meg egy liter vizet.
- No most ma tényleg aggyá húst!
- Ha még egy liter vizet megiszol, adok. - nagy nehezen megissza.
-Te Gazsi, én mán nem is birok enni.
- Látod, nem is éhes voltál te, hanem szomjas.
