A zsidó hitközségbe fiatal rabbit küldenek. A hívek megkérdezik a főrabbit, mi a véleménye róla.
- Ez a fiú egy személyben Salamon király, Mózes és Arisztotelész.
A hívek azonban azt tapasztalják, hogy az új rabbi könnyelmű, csélcsap és beszélni se tud rendesen. Kérdőre vonják a főrabbit, miért dicsérte előttük.
- Csak az igazat mondtam - válaszolta. Szoknyabolond, mint Salamon király, dadog, mint Mózes és úgy tud héberül, mint Arisztotelész.
- Kisasszony, vegye a kabátját, és már indulhatunk is! - mondja a vendég fizetéskor a pincérnőnek. - Úgy látom, a számlában már maga is benne van.
- Miért jó hajléktalan csajjal járni?
- Mert bárhol kiteheted a kocsidból.
A férj javítja a tetőt és közben lekiált a feleségének, aki közvetlenül alatta áll:
- Menj arrébb! Mi lesz, ha leesem?
- Már arrébb mentem, eshetsz - válaszolja a feleség.
A hajóskapitány leszól a fűtőnek:
- Görbe fát tegyen a tűzre, mert fordulunk!
A fűtő visszakérdez:
- Jobbra vagy balra?
- A jóslatot sohasem szabad félvállról venni! - mondja Kovácsné a barátnőjének.
- Itt van a lányom esete. Megjósolták neki, hogy nagyon jóképű, tehetős férfival fog találkozni, aztán egymásba szeretnek, majd a férfi feleségül kéri, és ikrei születnek.
- És minden meg is történt?
- De meg ám! Kivéve a házasságot!
Egy üvöltõ gyerekekkel teli mikrobusz átmegy a zebrán, és majdnem elüt egy férfit. A férfi felháborodva kiáltja a nõi vezetõnek:
- Hé, hölgyem, nem tud vigyázni?
A nõ megállítja a kocsit, letekeri az ablakot és visszakiabál:
- Mibõl gondolja, hogy mind az enyém?
- Jó napot kívánok. Okirat ügyintézés miatt jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15.000 forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és s**p***yica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét szám alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul is és magyarul is.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az Ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, három dimenziósat.
- Parancsoljon!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két s**ptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- Hát... Az eredeti családi bárói oklevelünket elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jaj, nagyon sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- Dehát... izé... elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 00001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Tudja, fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
- Miért utazik a boszorkány seprűn?
- ???
- Mert a porszívó nehéz.
