Zenekar
A Zeneakadémián a koncert szünetében benyit egy néző a karmester öltözőjébe:
- Elnézést, hogy zavarok, de szólnom kell önnek, hogy a zenekarában többen is lazsálnak. A dobos például mindig csak akkor játszik, amikor ön épp odanéz.
A Zeneakadémián a koncert szünetében benyit egy néző a karmester öltözőjébe:
- Elnézést, hogy zavarok, de szólnom kell önnek, hogy a zenekarában többen is lazsálnak. A dobos például mindig csak akkor játszik, amikor ön épp odanéz.
Két sebész beszélget a konferencia szünetében:
- Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen lát! - dicsekszik a szovjet.
- Egy hal szemét?! És lát?
- Természetesen!
- Nálunk meg volt egy érdekes eset - mondja erre a magyar - egy asztalos ujjait levágta a szalagfűrész. Volt a közelben egy tehén, levágtuk a tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 5-6 liter tejet is le lehet róla fejni!
- Aha! És ki látta ezt?
- Az a halszemű anyád!
Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...
Bush és Powell üldögél a kocsmában. Bejön egy fickó, odamegy hozzájuk és megkérdi:
- Helló fiúk, mit csináltok itt?
- Épp a III. világháborút tervezzük.
- Igen? És mi a terv?
- Megölünk 140 millió afgánt, meg egy biciklis postást.
- Egy biciklis postást? Õt meg miért?
Erre Bush odafordul Powellhez:
- Ugye megmondtam, hogy a 140 millió afgán senkit sem érdekel?
Két döglégy ül egy hatalmas szaron és beszélgetnek. Az egyik fingik egy rohadt büdöset, mire megszólal a másik: nem zavar hogy eszek?
- Képzeld - meséli a vacsoránál a feleség a férjének -, azt a házasságközvetítőt, aki bemutatott minket egymásnak, tegnap agyba-főbe verték!
- Na és? - csattan fel a férfi.Nekem van alibim!
Egy öreg néni battyog az utcán két kezében két nejlonszatyorral. Az egyik zacskó lyukas, és minden lépésnél kihullik belõle egy ezres. Észreveszi ezt egy rendõr, megállítja a nénit.
- Asszonyom, a szatyrából hullik a pénz!
- Köszönöm, hogy szólt. Visszafordulok, hátha még megtalálok néhányat.
- De honnan van ez a pénz? - kérdi a rendõr. - Talán lopta?
- Jaj, dehogyis! A házammal szemben van egy stadion, és a részeg nézõk mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, és pisilni kezdenek, elõugrok a bokorból egy ollóval, és így szólok: "Azonnal fizess egy ezrest, vagy lenyisszantom!" Hát innen van a pénzem.
- Ötletes! - nevet fel a rendõr. - És a másik szatyorban mi van?
- Hát, tudja, nem mindenki szokott fizetni.
"Drága Egyetlenem!
A háború iszonyata sokaknak elvette erejét, de én minden akaratommal kitartok, csak arra gondolok, mikor láthatlak újra, nem adom fel, mert tudom, hogy vársz rám, tudom, nemes a cél, amelyért ha kell, az életemet is feláldozom. Veszteségeink jelentősek, testvérként szeretett barátom tegnap esett el, szó nem jött ki torkomon, könnycseppet nem hullattam, csak arra gondoltam az embertelenség közepette: valaki odaföntről vigyáz rám, velem ez nem, nem történhet meg soha.
Lépésről lépésre nyomulunk előre, minden négyzetméterért meg kell küzdenünk, ember embernek farkasa, vér, velő, sikoly. Remélem, hamarosan újra magamhoz szoríthatlak, csókold meg helyettem a gyerekeket is.
És ne szomorkodj: a porszívó ugyan elfogyott, de a túlélők szerint maradt még DVD negyven rugóért.
Ölel urad:
Máté Sándor"
Egy férfi meglátogatja barátját az irodájában:
- Milyen különös levélnehezéked van.
Valamilyen kőzet lenne?
- Nem barátom, ez a feleségem legutóbbi süteménye...