További viccek:
Meghal a férj, és a túlvilágon egyből vagy
Meghal a férj, és a túlvilágon egyből vagy húsz öreg nő veszi körül és mind ezt mondják:
- Szia fiam, én vagyok az anyósod.
A férj nem tudja, ki az igazi. Egyszer csak megjelenik Szent Péter és igazságot tesz:
- Ezt a férfit húsz felé kell vágni, mert húszan vagytok.
Mindenki döbbenten áll, meg sem szólal, kivéve egy nőt, aki ezt mondja:
- Igen! Húsz felé kell vágni!
Ekkor Szent Péter felkiált:
- Na, hát csak megvan az igazi anyós!
Kórházban
Egy asszony a tizenötödik gyermekét várva érkezik a szülészetre. A nővér már ismerősként üdvözli, és megkérdezi tőle:
- Gondolom, most már ennyi gyerek elég lesz. Biztos nem fog szülni többet, ugye?
- Dehogynem! Legalább évente egyszer pihenhetek itt bent egy pár napot.
Pokol
Egy homokos férfi felkerül a Mennyországba. Szent Péter fogadja, körbevezeti a leendő otthonában. Egyszer csak leejti a kulcsait. Ahogy lehajol érte, az újonc mögé ugrik és hát elragadtatja magát...
Szent Péter nagyon feldühödik:
- Hogy képzeled ezt?! Ilyet még nem tett senki velem, pedig emberemlékezet óta én vezetem körbe az újonnan érkezőket! Takarodj a Pokolba, de nagyon gyorsan!!!!
Így is lesz, emberünk lekerül a Pokolba. Eltelik egy hónap, Szent Péter elindul meglátogatni régi cimboráját, az Ördögöt. Lemegy az alvilágba, és csodálkozva látja, hogy kialudt minden tűz, az elkárhozott lelkek ott dideregnek a dermesztő hidegben. Meglátja egy sarokban az Ördögöt, aki mogorva arckifejezéssel mered maga elé. Szent Péter megkérdi tőle:
- Komám, mi történt itt? Miért nem égnek a tüzek?
Erre az Ördög dühösen:
- A franc se fog lehajolni tüzelőért!!!
Bajnok
Egyszer egy házibuliban voltam egy jó barátomnál. Nem az első alkalom volt, hogy hasonló ritmikus társasági rituálét szervezett otthonában, ugyanis szülei ritkán voltak otthon. Mint mindíg a buli most is jóra sikeredett és mint általában most is voltak ismerős, de új arcok is. Sörtől mámoros állapotban kimentem az udvarra, hogy elszívjak egy cigarettát. Szeretem a nyári estéket ilyenkor hűvös szellő öleli körül az embert, ami nagyon jól esik egy forró nap után. A csillagok pedig ragyognak az égen. Ilyenkor csak elfekszik az ember egy nyugágyon ahogy en is tettem és boldog mámorban eregeti a füstkarikákat és elmélkedik. Visszaidéztem éltem azon szakaszát, amit a sport határozott meg. Én mondom senki nem volt aki lekörözött volna engem futásban. Versenyszerűen űztem a hosszútávot és a terepfutást is. Rengeteg kisebb szabású versenyt nyertem. Istenemre ha életcélom lett volna, akár még sokra is vihettem volna. De más elképzeléseim voltak jövőmet illetően így sajnos tanulmányaim miatt abba kelett hagynom a versenyzést. Ahogy töprengtem odajött hozzám házigazdám kutyája és elkezdte nyalogatni a kezemet. Nagyon aranyos és barátságos kutya volt, ismert már engem. Megsimogattam fejét és becézgettem kicsit azt szerette. Sajnos hiányzott az egyik lába, mert belelépett egy csapdába amikor az erdőbe vitték sétálni, így le kelett vágni. Szomorú sors ez egy állatnak aki annyira szeretni a szabadságot a futást mint ő szerette. De megtanult együttélni hiányosságaival és gazdái boldog szeretetét élvezve élte életét. Egyszercsak
köszönt valaki:
-Szevasz.
Hátranéztem és egy ismeretlen arc bontakozott ki az esti homályban.
-Helló-köszöntem vissza.
-Én a Laci csoporttársa vagyok. Elég jó ez a buli nem?
-Igen én már sokszor voltam iss, gyerekkori barátok vagyunk.
-Atya isten - kiáltott fel mikor észrevette a kutyát. - ennek a kutyának három lába van?????
-Nem. Négy lába van, feleltem neki.
Mondani akart valamit, de megakadt a szó a torkán és homályos tekintettel kémlelt, mint aki arra próbál rájönni normális vagyok e? Egyértelmű ténynek mondtam ellent és arra próbált rájönni vajon miért? Aztán hirtelen tűz lobban tekintetében, mint akinek hirtelen bevillant a tény: hülyére veszem. Éreztem ennek következményei lesznek és mivel termetét tekintve majd másfélszer akkora volt mint én és reakciójától semmi jót nem vártam így felpattantam és futásnak eredtem. A kutya mintha agyunk egy rugóra járna utánam eredt. Futottam ahogy a lában bírta és amikor hátranéztem láttam, hogy a srác üldöz. Nem baj gondoltam nincs ki engem lekörözzön. Engem aki annyi versenyt nyert akar elkapni ez a melák? Magabiztosan szaladtam az üres utcákon nyomomban a kutyával és a dühös üldözőmmel. Egyszer csak megvillant periférikus látásomban a kutya. Hogy lehet ez? Engem aki annyi versenyt megnyert leköröz egy három lábú korcs?? Értetlenül és tehetelenül figyeltem ahogy egyre inkább gyorsabb és gyorsabb lesz nálam és szép
lassan lehagyott. Lehagyott???? Hogyan??? Hitetlenkedve próbáltam rákapcsolni, de lehetetlenség volt utólérni. Egyre inkább távolodott tőlem. Aztán hirtelen elestem. Üldözőm utolért és elgáncsolt. Hatalmasat estem. Még mai napig is jól emlékszem a fájdalomra ami belém hasított akkor. És mégvalamire emlékszem ami még a fájdalomnál is roszabb volt. A tény hogy gyorsabbak voltak nálam. Mindketten. Egész eddigi futásban elért eredményeimnek dicsősége és a magamról alkotott kép hirtelen szertefoszlott. Semmivé vált és ez sokkal jobban fájt, mint az esés okozta sebek és zúzódások. Felborult bennem minden és beletörődtem sorsomba. Mostmár mindegy, hazugság az
életem. Vége mindennek. Nem érdekell a sorsom. Ilyen és ehez hasonló gondolatok gyötörtek amikor hirtelen bevillan valami. A megvilágosodás villámként hasított belém és földöntúli boldogságot kölcsönzött nekem.
- Már mindent értek! - kiáltottam és elkezdtem nevetni.
Boldog nevetés gyötört, de milyen szép is volt. Minden ami gyötrelem ért az elmúlt percekben szertefoszlott és földöntúli öröm uralkodott bennem. Tudotosul bennem az ok ami lomhaságomat okozta. Tudtam jól, hogy mit kell tennem. Tudtam változtatnom kell a dolgokon és újból én leszek a legjobb. Tudtam, hogy minden azon múlik mennyire vagyok igaz és őszinte. Ha úgy élek újra bajnok lehetek. Ugyanis a hazug embert hamarabb utól érik mint a sánta kutyát.
A két teknős
Két teknős megy a sivatagban, de megszomjaznak, így megállnak egy bárnál sörözni. Isznak, iszogatnak, közben eltelik 1 év, 2 év, 3 év, 4 év, ... 10 év.
Az egyik teknős megszólal:
- Van még pénzed?
- Nincs. És neked?
- Nincs. De otthon van a pénztárcámban.
- Elmész érte?
- Persze! Mindjárt jövök!
Elindul a teknős hazafele. Eltelik 1 év, 2 év, 3 év...
Gondolja a teknős aki ottmaradt: "Hát, ez már lehet, hogy nem is jön vissza, legalább megiszom a sörét!" Nyúl a sörért, amikor hirtelen előugrik egy bokorból a másik teknős:
- Hé, ha csalsz, akkor el sem indulok!
Önellátó
Öreg hölgy lép be a henteshez a kutyájával. Az állat felugrik a pultra, megragadja az egyik húsdarabot és kiszalad vele az üzletből.
- Öné ez a kutya, asszonyom? - kérdi feldúlva a hentes.
- Régebben én gondoskodtam róla, de ma már önellátó...
Gyilkossági ügy
Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elő, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
- Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
- Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt! Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
- Bűnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
- De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
- Igen, mi mindannyian odanéztünk - mondja az egyik esküdt. - A védence viszont nem!
Ötlet
Kohn beállít a rabbihoz, adjon tanácsot, mert döglenek a libái.
Rabbi:
- Adj nekik tejbe áztatott buzacsírát, az segíthet!
Jön vissza Kohn:
- Rabbi, baj van, már csak 10 libám van, döglődnek, adj tanácsot!
- Adj egy fél aszpirint mindegyiknek, meglásd, jó lesz.
Másnap Kohn:
- Rabbi, már csak öt libám van, valami nem jó, mit csináljak?
- Adj nekik antibiotikumot, ez biztos jó lesz!
Harmadnap Kohn:
- Rabbi, az összes libám megdöglött, tudsz tanácsot adni, mit csináljak?
- Hát, fiam, tanácsom az még lenne, de neked libád már nincs!