Egy hallgató gondolatai Zh írás közben
A rohadt életbe, erre igazán nem számítottam! Egész más tárgyra gondoltam, amikor mondták, hogy ZH lesz ebből az anyagrészből. Ezért kértem el a Maffia füzetét?
Még jó, hogy bele sem néztem. Legalább menne el mögülem ez a pribék! Mit áll itt?
Pont engem kellett kipécéznie? És ezeket a kérdéseket utálom a legjobban!
Egy idegen szó. Mert ha magyarul lenne, tán még meg is érteném. De így? Azt hittem, műszaki főiskolán vagyok, nem pedig nyelvtanfolyamon. Legalább tudnék én is egy két idegen szót! Akkor visszavághatnék. Akkor aztán javíthatnák a dolgozatomat.
Na végre! Eloldalgott ez a smasszer. Pssz! Pssz! Mutasd! ... Nekem nem kell több két mondatnál. Két mondatból akár tízet is csinálok. Megváltoztatom a szórendet, rokonértelmű szavakat vezetek be. Tíz mondat jó nagy betűkkel egy oldal is lehet.
Az már szemre is szép. Abból már csak összejön egy bélás. Kösz, megvan.
Most átmegyünk nyelvészbe.
A fenébe! Hisz ez majdnem ugyanaz, mint amit az előző félévben kaptam vizsgán, de melyik tárgyból is?
Emlékszem, két kérdést adtak, egyiket sem tudtam. De szerencsére sikerült alkalmaznom az egyik zseniális módszeremet, mely már többször is bevált. A hapsi mind a nyolcunknak fejből adta a kérdést, ráadásul egyszerre. Aztán gondolkodhattunk rajta, majd aki készen lett, kiment elmondani. Tizenhat kérdés. Utolsónak mentem, akkor már úgysem emlékezett, mit adott nekem. Már én sem emlékeztem, milyen kérdést kaptam, nem hogy a vizsgáztató.
Amit tudtam, azt leírtam egy lapra és hozzákreáltam két kérdést. Csakhogy az egyiket pont az előttem lévő kezdte mondani. Az utolsó előtti vizsgázó. Ez feltűnő lett volna.
Két egyforma feladatot nem adnak. Gyorsan elővettem egy új papírt, s átmásoltam a még fel nem használt kérdést és választ.
Hiába gondolkodtam, nem bírtam még egy kérdést feltenni magamnak. Maximum azt, hogy mi a fenét keresek én itt? Hát a nyarat. De ezzel nem arattam volna nagy sikert.
Én következtem. Az első tétel ragyogóan ment. Csak úgy dobálóztam a rokonértelmű szavakkal. A másodikat elfelejtettem. Illetve nem értettem pontosan. Sebaj! Kaptam egy másikat. Amit most itt feltudnék használni, ha akkor odafigyeltem volna a válaszra. Mert azt nem én mondtam, hanem aki kérdezte. Így volt fair. A saját kérdésemre én válaszoltam, a vizsgáztató kérdésére a vizsgáztató.
Kaptam egy kettest. Ez már se nem osztott, se nem szorzott. Ösztöndíjat akkor sem kaptam volna, ha egyszerre három ötöst ír be. Egyet a megjelenésért, mert azt is kéne ám értékelni. Kettőt meg azért, mert elhoztam az indexet.
Nézd a hülye strébert! Lebukott, kivágják! Úgy kell neki! Ennek a csillagos hatos sem elég! Emlékszem, egyszer matekból hármast akartak adni neki. De ő nem fogadta el. Inkább kérte, hogy írják be az egyest majd jön legközelebb. Legközelebb kérés nélkül kirúgták. Harmadszor ment le kettesre. Tudom, ott voltam mindegyik alkalommal.
Most is már három lapot teleírt, én a negyedével is meg lennék elégedve, s most kezd el puskázni.
Egész tisztességesen teleírtam az oldalt.
