A nászéjszakán az asszonyka vallomást...
A nászéjszakán az asszonyka vallomást tesz a férjének:
- Tudod, Pista, nekem már elõtted is volt dolgom férfival.
- Nem probléma. Nekem is.
A nászéjszakán az asszonyka vallomást tesz a férjének:
- Tudod, Pista, nekem már elõtted is volt dolgom férfival.
- Nem probléma. Nekem is.
Egy szőke lány állásinterjúra jelentkezik. Adnak neki egy kérdőívet, hogy töltse ki. Meg kell adnia a nevét, címét, telefonszámát, iskolai végzettségét, és az utolsó sorban ez áll: "fizetési igénye:..." Erre a szöszi odaírja: "van".
Károly nagy fociszurkoló. Késő éjjelig a tv előtt ült és a meccset nézte. Reggel a felesége megkérdezi:
- Hogy végződött a meccs?
- 0:0
- És az első félidő?
Egy kabaréban hasbeszélő lép fel, a térdén egy kis bábu, a mutatvány lényege, hogy a bábu válaszol a művésznek. Emelkedik a hangulat, a hasbeszélő egymás után mondatja bábujával a jobbnál-jobb szőke vicceket, amikor felháborodva feláll egy szőke nő:
- Na, idefigyeljen! Elegem van abból, hogy a férfiak a humor ürügyén semmibe veszik a nők jogait és méltóságukat! Miből gondolják, hogy a hajszínnek bármi köze lenne az intelligánciához? Ezt kikérem magamnak a többi nő nevében is!
A hasbeszélő meghökken, majd elkezd szabadkozni. A szőke ráförmed:
- Uram, maga maradjon csendben! Ahhoz a kis szarházihoz beszélek ott a térdén!
- Ha feldobod anyós, ha leesik, semmi?
- ???
- Mázli.
Kilencedik nap.
Épp autózgatok befelé a munkahelyre, mikor megragadok emögött a vén pacák mögött, a klasszikus pokoli lassú sofőr mögött, akinek az autóján csak a húszasig van kikopva a kilóméteróra, a sarkokon meg kettővel fordul be. Kidudálom a lelkem is, de valószínűleg a hallókészüléke le van tekerve nullára, úgyhogy itt ragadtam mögötte.
Megjegyzem a rendszámát. Az igazat megvallva, már hatvanszor megjegyeztem az elmúlt negyed órában. Affene... affene... Azt hiszem megint bele kéne turkálnom a rendőrségi adatbázisba, és be kéne raknom az öreg kocsiját, mint frissen lopottat amit a városszéli fegyverkereskedők vittek el.
Beérek a melóba. Felcsapom a kifogásnaptárt. "ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁS AZ ŰRBELI SZEMÉT MIATT." Elég kellemes. Azt hiszem jó nap lesz ez a mai.
Belépek a "ROHADÉK" loginra, (A segítségkérő loginnév), és megnézem a postát. Három új levél. Az első 117 soros, valószínűleg tiszta nyavalygás. A mindenit. Ezt utálom. Ahelyett, hogy elmondanák, hogy szükségük van egy kis helyre, leírják, hogy miként oldják meg a hülye feladataikat a tanáruknak, és hogy már tegnapra kellett volna, és már rég kész lenne, de a nagybácsikájuknak most szedték le a herpeszét, és túl sok vért vesztett, emiatt be kellett rohanni a kórházba... stb., stb. Letörlöm.
A második üzenetet az az emberke küldte, aki még nem tudja igazán kezelni a levelezést, ezért teljesen üreset küldött. Válaszolok rá, hogy: "Semmi gond, jövő csütörtökre meglesz." Remélem fontos volt...
Az utolsó üzenetet meghagyom holnapra, elvégre a szombat egy unalmas nap, legyen egy kis munkám akkorra is.
Csöng a telefon. Pedig azt hittem, mára már ennyi elég.
Kihangosítom, majd berakok egy pizzát a mikróba.
"Igen." Kiáltom.
"Valami gond van a boot diszkemmel. Nem tudok belépni a rendszerre."
"Magánál van a lemez?"
"Persze!"
Leugrom érte, majd berakom a pizza mellé öt percre, ULTRA-NUKE fokozatra.
Hat perc múlva visszatelefonál.
"Még mindig nem működik, ráadásul kerreg amikor beteszem, és még büdös is.."
"Ó, A FRANCBA! Már megint az elektromágneses sugárzás, amit a szemét okoz az Űrben!"
"Tényleg? Azt hiszem hallottam már erről." (Ez nem normális!!)
"Hát igen, azt hiszem új lemezt kell vennie."
"Ó semmi gond, a régi már úgyis kezdett kopni. De azért köszönöm."
"Persze, nincs baj. És ne feledje, hogy futtassa rajta az FDISK-et, mikor sok adat van rajta, a vírusvédelem érdekében..."
"Persze, meg fogom tenni! Köszönöm!"
"Nincs mit - ez a munkám!"
Az xcbzone nagyon lassan fut, ezért kiirtok egy csomó felesleges adat-báziskezelő processzt és visszatérek a játékhoz. Na így már sokkal jobb.
Nem egyszerű az élet itt a fronton, mindig csak a meló, meg a szakadás...
Leugrom a kávézóba egy kis kétórás uzsira - olyan kedvesek ott hozzám. Azóta legalábbis, mióta valahogy bejelentődtek a köjál gépére... Fura. Felkapok egy pár doboz kokát, valami sajtosat, aztán visszarobogok az irodámba, egyenesen át az elsősökön, akik a számítástechnika alapjait tanulják. Végignézek az osztályon, és valami feldereng bennem. Itt egy elsős osztály és egy árva tanár nincs velük.
NEKEM ITT SEGÍTENEM KELL!!
Megállok az osztály előtt.
"Rendben, én vagyok a maguk helyettes demonstrátora és ma félre fogjuk tenni az előzetes terveinket fél órára, hogy a REMARK, vagy ahogyan azt a számítógépes rövidítések világában ismerik, az rm funkcióról meséljek..."
Tanárnak kellett volna mennem - mindig olyan jól megtalálom a helyem ezekkel a diákokkal...
(Fordította: Benő)
Japán turista megy ki a reptérre. Egyszer csak a taxit megelőzi egy Honda.
- Á, Honda, nagyon gyors, Japánban készült! - kiált fel a japán.
Mennek tovább, amikor egy Toyota előzi meg őket.
- Á, Toyota, nagyon gyors, Japánban készült! - kiált fel ismét a japán.
Harmadszorra egy Mitsubishi suhan el mellettük.
- Mitsubishi, nagyon gyors, Japánban készült! - mondja ismét a turista.
A sofőr nem szól semmit, hamarosan kiérnek a reptérre.
- 100000 forint lesz - mondja a taxis.
- Micsoda? Az nagyon sok - hápog a japán.
- Taxióra, nagyon gyors, Magyarországon készült! - válaszolja a sofőr.
A falu papja saját kezűleg javítgatja a templom padjait. Egy kisfiú leül vele szemben, és szótlanul figyeli.
- Fiam, szeretnél velem beszélni? - kérdi a pap.
- Nem, csak várok.
- Mire vársz?
- Szeretném megtudni, mit mond egy pap, amikor a kalapáccsal az ujjára csap...
-miaz kicsi fekete és nem bírja el a kaszát???
-a halál fia...