A nagyi a fiatalkoráról mesél az unokájának:
- Tudod, amikor húszéves voltam, a szerelmem elment a háborúba. Minden héten írtunk egymásnak levelet. Akkoriban jöttem rá, milyen nagyszerű ember is a nagyapád.
- És akkor mentél hozzá a nagypapához, amikor hazajött a háborúból?
- Nem, nagyapád nem is volt a fronton, ő volt a postás, aki hozta a leveleket.
Kórházban a nővér éppen a beteg lázát készül megmérni, de amikor a szájába teszi a hőmérőt, a beteg értetlenkedni kezd:
- Miért a számba? Úgy tudom, hogy a hőmérőt a végbélbe szokták helyezni.
- Na igen, az előző betegnek ott volt, de nem akartuk, hogy más is elkapja a bélfertőzését.
Vasárnap az iskolánk új csengőket kapott. A városunk polgármestere hosszú beszédet tartott, majd kezet szorított az igazgatónővel. Ezt követően felakasztották őket.
A beteg mondja az orvosának:
- Doktor úr amit felírt gyógyszert van valami rossz mellékhatása?
-Igen, ismét munkaképes lesz.
A mama kioktatja a kislányát:
- Nem bánom, bemehettek a te szobádba a fiúval, mi majd itt nézzük addig a tévét. De ha szemtelenkedni kezd veled, jelezd valahogy!
- Jó, anyuci, de hogyan?
- Figyelj nagyon... Ha meg akar csókolni, kiabálj ki, hogy ribizli! Ha meg akarja fogni a melled, kiáltsd azt, hogy alma. Ha lejjebb nyúlna, kiabálj, hogy őszibarack!
Bezárkóznak a fiatalok a másik szobában, a szülők pedig - a hangot lehalkítva - nézik a tévét. Egyszer csak elkezd a lány kiabálni:
- Gyümölcssaláta...! Gyümölcssaláta...!
- Képzeld, tegnap elütöttem a kocsimmal egy zebrát...
- Igen? És mit csináltál utána?
- Elhúztam a csíkot...
Kovácsékhoz becsenget egy hölgy gyűjtőívvel a kezében.
- Kérem, ajánljon fel valamit az elhagyott nők menhelye számára!
- Várjon egy kicsit, - mondja Kovács úr - mindjárt hozom az anyósomat!
- Pincér, biztos, hogy friss ez a tej?
- Annyira friss, asszonyom, hogy két órával ezelőtt még fű volt.
Mórickát megkérdezi a matektanár:
- Hogyan osztanál el 15 barackot 7 gyerek közt?
- Lekvárt főznék belőle!
