A medve járkál az erdõben, és egyszer csak meghallja hogy valaki hangosan számol a bokorban. 1,2,3,4,5,6,7. Egyszercsak elõpattan a nyuszika. A medve egybõl megkérdezi, hogy mit csinált Õ ott bent.
- Hát tudod medve, 1-re levetkõzöm, 2-re a csajom is 3-ra bedugom, 4-re kihúzom, 5-re felöltözöm, 6-ra a csajom is, 7-re elbúcsúzunk.
Másnap a nyuszika megy az erdõben, a medve háza elõtt csak ezt hallja egyfolytában, 3-4, 3-4, 3-4!
Mit csinál a robot a szabadságán?
Kikapcsolódik.
Az öreg székely nekiáll reggel egy nagy farönköt faragni. Elmegy a háza elõtt a szomszédja és megkérdi:
- Mi lesz abból, szomszéd?...
- Ebbõl, fiam, gerenda! - válaszol a székely.
Nem sokkal késõbb a szomszéd megint elmegy a ház elõtt, látja, hogy az öreg még mindig nagy munkában van, ugyanazt a rönköt faragja egyre kisebbre.
- Hát mégis, mi lesz ez szomszéd?
- Ebbõl, fiam, kocsirúd.
Dél tájékán a székely térdig érõ forgácsban ül, és még mindig farag. A szomszéd újra kíváncsiskodik:
- Mi lesz ez?
- Ebbõl, fiam, székláb.
Estefelé már nagy forgács gyûlik össze az öregnél, de õ még mindig farag. A szomszéd naná hogy ismét érdeklõdik:
- Kicsi ez széklábnak is, mégis mi lesz ez, szomszéd?
Mire az öreg:
- Ebbõl, fiam, fogpiszkáló... ha el nem cseszem már megint...
Nyuszika és a pocok sétál az erdőben. Egyszer csak egy olyan részhez érnek, ahol le van taposva a fű, és a nyuszika elkezd sírni.
- Mi a baj? Miért sírsz?
- Mert itt erőszakolt meg először a medve.
Mennek tovább, és még egy olyan részhez érnek. A nyuszika megint elkezd sírni. Megkérdezi a pocok:
- Már megint miért sírsz?
- Itt erőszakolt meg másodszor a medve.
Mennek tovább, a nyuszika megint elkezd sírni, és a pocok megint megkérdezi, hogy miért sír.
- Itt erőszakolt meg harmadszor a medve.
Végül egy olyan helyhez érnek, ahol ki van tépkedve a fű, a bokrok, a fák ki vannak csavarva. A nyuszika rettentően röhögni kezd. Mire a pocok:
- Most meg miért nevetsz?
- Itt mondtam meg a medvének, hogy AIDS-es vagyok!
Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?
A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.
Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters (SRB). Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.
Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg...
Egy 94 éves férfi és 92 éves felesége válni akarnak. Az ügyvéd megdöbbenve teszi fel a kérdést:
- Leéltek már egymással 70 évet, miért pont most döntöttek úgy, hogy el akarnak válni?
A néni így felel:
- Az a helyzet, hogy már évekkel ezelőtt tönkre ment a házasságunk, csak úgy döntöttünk, megvárjuk, míg a gyerekeink meghalnak.
Az öreg bácsi elmegy az orvoshoz, mert az utóbbi napokban már egyre rosszabbul érzi magát. Hosszas vizsgálat után az orvos azt mondja neki:
- Józsi bácsi! Rossz hírem van! Maga nagyon beteg, egyszerre több betegségben is szenved!
- De hát mégis miről van szó? Haldoklom?
- Sajnos igen!
- És mégis, mennyi van még hátra?
- Tíz!
- Tíz micsoda? Hónap, hét, nap??
- Kilenc, nyolc, hét, hat....!
Móricka felcsönget Pistikéékhez.
- Csókolom, Pistike otthon van?
- Nincs.
- Tudom, mert nálunk van.
Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyérõl) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörû, fiatal szõke háziasszony sokat sejtetõ hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerû reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.
