A férj összeveszik a feleségével, de úgy, hogy nem is beszélnek egymással. Mivel korán kell munkába mennie, ír egy cédulát az asszonynak a hûtõre:
"Légyszíves, kelts fel reggel ötkor, hogy elérjem a buszomat."
Másnap reggel kipihenten ébred a férj, és megdöbbenve veszi tudomásul, hogy már nyolc óra van. Éppen elkezdené szidni az asszonyt, amikor a hûtõre rakott papírra téved a tekintete:
"Reggel öt van, kelj fel! - Marcsi."
Szenzáció! Új, eddig ismeretlen tények kerültek napvilágra, miszerint Árpád nem hét, hanem nyolc vezér élén foglalt hont. A történelem megfeledkezett Szamegról, a nyolcadik vezérről. Pedig a Kárpátokról letekintve - egy nemrégiben megtalált, rovásírással íródott agyagtábla tanúsága szerint - Árpád így szólt két legkedvesebb vezéréhez:
- Huba, Szameg, hova hoztatok?
- Jean, hozzon egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram! De megkérdezhetem: ennyire szomjas?
- Nem, de még mindig ég a könyvtár!
Akkora paraszt vagy, hogy már az óvodában is kikapáltad a homokozót!
- Apa - szól a skót gyerek az apjának - adj fél fontot, hogy megnézhessem a mutatványosnál az óriáskígyót!
- Fölösleges - mondja az apa. - Itt a nagyító, nézegesd a gilisztát!
- Miben hasonlít az asztali villanyvasút a női mellre?
- Mindkettőt a gyerekeknek találták ki, de mégis mindig a papák játszanak
vele!
- Nahát, professzor úr! Ilyen meleg nyári időben is esernyővel jár?!
- Na, látja, milyen szórakozott vagyok, most meg elfelejtettem otthon hagyni.
Interjút készítenek a múzeum igazgatójával. A riporter azt kérdezi:
- És mi az igazi ritkaság az önök múzeumában?
- A látogató...
Ej, mi a kő, tyúkanyó kend
Egy ládában kucorog benn?
Lám, az Isten gondolt egyet,
Oda küldte, hová kellett.
Itt szaladgál faltól falig,
Még Anettkára is szarik.
Eszébe jut, kárál nagyot,
S nem hozzák a kendermagot.
Dehogy hozzák, dehogy hozzák!
Mint a varangyot kínozzák.
Baltával a nyakát nyomban!
A Kiss Mihály sem fél jobban.
Ezért, mint a sertésfarhát,
A hentesbolttól retteg már.
Imádkozik, ne legyen ám
Disznóölőkés a tanyán.
Morzsa kutyám, hegyezd füled!
Bár hegyeződ nincsen neked.
Régi cseléd vagy a háznál,
Földobhatnád a talpad már!
Megszédít a jólét, Morzsa,
Meleg szoba, csokitorta...
Kifelé, kutya a neved!
Mától a tyúkólban a helyed!
