További viccek:
Egy férfi sétáltatja a dobermanját a parkban, mikor csatlakozik hozzá a barátja, aki a felesége pincsijével van. Elhatározzák, hogy legyen valami élvezet is a dologban, beugranak egy sörre a sarki bárba. Az egyik azonban felveti,hogy kutyával nem fogják őket beengedni, mire a másik megnyugtatja, hogy csak jöjjön utána és csinálja azt amit ő.
Feltesz egy sötét szemüveget és belép a bárba.
Mire a csapos:
- Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.
- Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezető kutya.
- Dobermanokat is alkalmaznak már?
- Igen, nagyon alkalmasak erre.
- Rendben, akkor természetesen jöhet.
Látja a másik is, hogyan megy a dolog, de gondolja, hogy azért az ő kutyájával ez hihetetlenebb, de felteszi a sötét szemüveget és belép. Mire a csapos:
- Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.
- Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezető kutya.
- Pincsiket is alkalmaznak már?
- Micsoda? - Ezek a szemetek egy pincsit sóztak rám?
A székely meg a fia kaszálnak a réten. Az út szélén lenge nőcske álldogál. Hosszasan bámulják a szemük sarkából. Egyszer csak jön egy Mercedes, megáll a hapsi, letekeri az ablakot, a nőcske behajol, ablak fel...
Eltelik pár perc, ablak le, nőcske előbújik, megigazitja magát, majd a Merci elszáguld...
A székely fia kajánul vigyorog:
- Ídesapám! Az biszta ilyen kocsira pízzünk sose lesz, de ilyen ajtót ugye veszünk?
Egy szép napon Bill Gates kilehelte lelkét és, mindenki nagy meglepetésére, a paradicsomba jutott. Amikor odaért, az ügyfélfogadó területén kellett várakoznia.
A paradicsom ügyfélfogadása Magyarország nagyságú területen terült el. Üdvözült lelkek milliói ténferegtek benne, sátrakban laktak és egész nap nem volt semmi dolguk. Az élelmet és vizet teherautókból osztották, miközben jegyzetfüzetekkel hadonászó alkalmazottak hada vette csigalassúsággal számba az újonnan érkezetteket. Szabadon terjedt a pia és a narkó és gyakoriak voltak a tömegverekedések. A tisztálkodásról elfelejtettek gondoskodni. Összességében az egész egy vadon burjánzó Woodstockra hasonlított.
Bill három hetet töltött sátorban, mielőtt egy alkalmazott - végre! - megszólította. Fiatal siheder volt, arca tele pattanasok hegeivel. Kék pólót viselt, amelyen nagy aranyozott betűkkel a "PÉTER CSOPORT" felirat állt.
"Helló" - mondta az alkalmazott, azzal a téveszthetetlen hanglejtéssel, amely a világ minden túltenyészett bürokráciájára jellemző. "A nevem Gábriel és én fogom koordinálni a nyilvántartásba vételed folyamatát". Bill szeretett volna kérdezni valamit, de Gábriel félbeszakította: "Nem, nem Gábriel arkangyal vagyok. Én csak egy egyszerű kisvárosi srác vagyok aki tizenhét éves korában egy autó roncsai között végezte. Légyszi a neved, családnévvel kezdve; ne felejtsd el megforditani, kivéve ha kínai vagy magyar vagy, mert akkor már eleve fordítva van".
"Gates, Bill". Gábriel figyelmesen lapozgatott füzetében, Bill földi cselekedeteinek összefoglalóját keresve.
"Mi folyik itt?" - kérdezte Bill - "Mit keres itt ez a rengeteg ember? Hol van Szent Péter? Merre van a kapu???".
Gábriel elengedte a kérdéseket a füle mellett, mindaddig, amíg meg nem találta Bill dossziéját. Ekkor csodálkozva nézett föl:
"Azt írja, hogy egy nagy szoftvergyártó cég elnöke voltál. Igaz ez?"
- Igen.
- Hát... akkor munkára föl, nagyfejű! Amikor beindult ez a Szent Péter-féle üzlet, ment minden, mint a karikacsapás. Alig százegynéhány ember halt meg naponta, és Péter egyedül is gond nélkül el tudta látni őket. De ma már több mint ötmilliárd ember él a Földön! Az ég szerelmére, mikor Isten azt mondta: "Szaporodjatok és sokasodjatok", nem azt mondta: "mint a nyulak"!!! Ekkora népesség mellett óránként tízezren halnak meg! Ez több mint negyedmillió embert tesz ki naponta. Gondolod, hogy Péter mindenkivel személyesen tud találkozni?
- Feltételezem, hogy ez nem megy.
- Pontosan. Így Péter koncesszióba adta a vállakozást. Pillanatnyilag Péter a vezérigazgatója a Péter Csoport részvénytársaságnak. Ő csak ül a vállalati főközpontban és diktálja a szabályokat. Magát a nyilvántartásba vételt a hozzám hasonló alkalmazottak végzik.
Gábriel még egy ideig tanulmányozta a kezében lévő papírokat, majd folytatta:
- Úgy tűnik, hogy a papírjaid rendben vannak. A te szakmai háttereddel zsíros álláshoz fogsz jutni.
- Álláshoz???
- Természetesen. Mégis mit gondoltál, az örökkévalóságig a popsidon csücsülsz és nektárt szürcsölsz? A mennyország egy nagy vállalkozás. Itt bizony igyekezni kell!
Gábriel előhúzott egy három példányban nyomtatott űrlapot, aláíratta Billel, majd kitépte a középső példányt és Billnek adta. - Ezzel menj a huszonhármas számu nyilvántartási központba ahol majd találkozol a foglalkozásvezetőddel. Ábrahámnak hívják.
Bill kérdezni akart valamit, de Gábriel félbeszakította.
- Nem, ő nem az az Ábrahám.
A huszonhármas nyilvántartási központig Billnek tíz mérföldet kellett caplatnia egy sáros csapáson. Ábrahámra alig hat órát kellett várnia.
- A mennyország évszázadokkal le van maradva az adatfeldolgozási infrastruktúra fejlesztésében - magyarázta Ábrahám. - Mint bizonyára észrevetted, mindent papíron végzünk. Csak az újonnan jöttek nyilvántartásba vétele egy hetet vesz igénybe.
- Én három hetet vártam - mondta Bill. Ábrahám mérgesen nézett rá és Bill rájött, hogy hibázott. A bürokratákkal még a Paradicsomban sem ajánlatos vitatkozni.
- Izé.... - mondta Bill - alighanem az a boszniai dolog tartotta föl a fiúkat.
Ábrahám arckifejezésén a harag puszta bosszúsággá halványult.
- Feladatod a Mennyország új adatfeldolgozó központjának a felügyelete lesz. A teremtés óta a legnagyobb számítási eszközt készítjük. Félmillió számítógép, szegmentált optikai hálózatba kötve. A központi kiszolgáló hálozat ezer központi processzor, gigabites adatcsatornával. Teljesen hibatűrő. Teljesen osztott feldolgozás. Nagy mű.
Bill alig leplezte lelkesedését:
- Ez igen! Micsoda feladat! Ez tényleg a mennyország!.
- Épp a kivitelezés vége felé járunk, hamarosan üzembe helyezzük. Szeretnéd most azonnal látni?
- Eltaláltad!
Ábrahám és Bill felszálltak a helyi buszjáratra és elzötyögtek a Mennyország új adatfoldolgozó központjáig. Óriási építményhez értek, amely még a világ legnagyobb focipályájától is százszor nagyobb volt. Mindenféle munkások nyüzsögtek, a tervek alapján optikai kábelek mérföldjeit vonszolva magukkal. Mégis a számítógépek uralták a látómezőt. Félmillió számótógép, pontosan, szépen sorokba rendezve, félmillió...
......... Macintosh ..........
...amelyek mindegyikén Claris szoftver futott! Sehol egy PC! Sehol egy icipici byte-nyi Microsoft kód! A gondolat, hogy az örökkévalóság hátralévő részében olyan programokat használjon, amelyek tönkretételébe fektette földi életének összes energiáját, elviselhetetlen volt Billnek.
- És a PC-k??? - kiáltott fel - Hol van a Windows???? És az Excel???? és a Word????
- Valamit elfelejtettél - mondta Ábraham.
- Mit? - kérdezte Bill durcásan.
- Ez itt a Mennyország...
Csörög a szőke telefonja, felveszi:
- Halló, ez az öt egy egy egy egy egy egy?
Mire a szőke:
- Nem, téves, ez az öt tizenegy tizenegy tizenegy.
Egy kopasz, falábú úriember álarcosbálba kap meghívót. Gondolkodik, hogy milyen jelmezt vegyen fel, végül megbíz egy céget, kölcsönözzön neki valamilyen jelmezt.
Hamarosan megérkezik egy kalózjelmez, a következő kísérőlevéllel:
"A kendő eltakarja a kopasz fejét, a faláb pedig kifejezetten illik a kalózjelmezhez."
Emberünk elgondolkodik, majd visszaküldi a jelmezt, mondván, szégyelli a falábat.
Érkezik az újabb jelmez, a levéllel:
"Ha felveszi a mellékelt szerzetesi csuhát, eltakarja a falábát, a kopaszság pedig kifejezetten illik egy szerzeteshez."
Ez a jelmez is hasonló sorsa jut, mint az előző, mondván, a kopaszság is szégyelni való. Postafordultával érkezik egy kis csomag, benne cukormáz és a szokásos levél:
"Kenje be a kopasz fejét cukormázzal, dugja a fenekébe a falábát és elmehet nyalókának!"
Beültek a vendégek, soha, hogy hazamenjenek.
- Jó nektek vendégeknek… akkor mehettek haza amikor akartok. - mondja nagy sokára a székely.
Végre elindulnak. Odakint felhőszakadás, még az orrát se meri kidugni az ember.
A székely kiáll az esőre, csurog róla a víz, fölnéz az égre,s fölemeli a két karját:
- Istenem… istenem, hát neked soha sem voltak vendégeid?
- Jean, evezzen ki a korallzátonyhoz!
- De miért uram??
- Mert haladni kell a korall!
Két barát találkozik a városban. Az egyiknek egy hatalmas
lilás-fekete
monokli díszeleg a szeme alatt.
- Te, barátom! Mi történt veled?
- Ismered a feleségem...
- Igen ismerem, de...
- Tudod milyen...
- Tudom, de akkor is, mi történt?
- Szemen vágott egy fagyott csirkével!
- Ne már! És miért tette?
- Épp a hűtőben matatott, bedőlve, miniszoknya volt rajta.
Nem bírtam magammal, felhajtottam a szoknyáját és beraktam neki!
- És ezzel mi a baj? Nem szereti hátulról?
- Dehogynem! Csak nem a TESCO-ban!
