Minek?
A cigányasszony elmegy a községházára és bejelenti, hogy meghalt az ura.
- A halál oka? - kérdezik.
- Valamilyen nyavalya.
- De hát ki kezelte?
- Ki más? Hát én!
- És orvosi segítséget nem is vettek igénybe?
- Minek? Meghótt az egyedül is.
További viccek:
Rúzsa Sándor
Bemegy Rúzsa Sándor a kocsmába, az asztalra csap, és felkiált:
- Egy icce bort, meg azt az asszonyt ide nekem!
A kocsmáros remegve:
- De nagyuram, az a lányom!
Rúzsa Sándor ismét az asztalra csap:
- Mögmondtam, hát mögmondtam!
Következő héten ismét bemegy Rúzsa Sándor, és az asztalra csap:
- Egy icce bort, meg azt az asszonyt ide nekem!
A kocsmáros rettegve:
- De nagyuram, az a feleségem!
- Mögmondtam, hát mögmondtam!
Eltelik ismét egy hét, megint jön Rúzsa Sándor:
- Egy icce bort, meg azt az asszonyt ide nekem!
A kocsmáros kicsit furcsállva:
- Nagyuram, hát az az anyósom!
Ekkor megszólal az anyós:
- Mögmondta, hát mögmondta!
Cserebere
Két kisgyermek beszélget:
- Az én apám nagyon jó bácsi.
- Nekem mondod? Tavaly még nálunk volt papa...
Három
Három prosti ül egy presszó teraszán, mikor odalép hozzájuk egy rendör s megszóltja az elsőt:
- Magának mi a foglalkozása?
- Én kérem matamatikus vagyok, négyzetre emelem a szoknyámat, összeadom magam az igazgatóval és kivonom magam a termelésből.
- És maga? - fordul a másodikhoz.
- Én agronómus vagyok, vándorolok melegágyból melegágyba.
- Hát maga? - kérdi a harmadiktól.
- Jelentem biztos úr, én is k***a vagyok csak nem tudom ilyen szépen kifejezni magamat.
Bőbeszédűség
Annak bizonyítására, hogy a nők többet beszélnek, egy férfi megmutatott a feleségének egy felmérést, amely szerint egy nő egy nap 30 000 szót mond, szemben egy férfi 15 000 szós teljesítményével. A feleség elgondolkodott, majd azt mondta:
- Biztosan azért lehet, mert nem figyelnek rájuk, és mindent kétszer kell elmondaniuk!
Mire a férj:
- Tessék?
Tiltott szavak
- Mi az a két szó, amit nem akarsz hallani szeretkezés közben?
- ???
- Drágám, hazajöttem!
Sötétségmérő
Csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenor megbüntetheti.
- O is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...
Nem látta a feleségemet?
Egy férfi kétségbeesetten rohangál a folyóparton. Meglát egy horgászt.
- Mondja uram, nem látta erre a feleségemet?
- Hogy nézett ki?
- Szőke, rövid szoknyában, piros blúzban.
- Igen? Alig néhány perce láttam…
A férj megkönnyebbülten felsóhajt.
- Jó, akkor nem lehet messze.
- Szerintem sem – feleli a horgász – most nagyon gyenge a víz sodra…
Rongybaba
- Mit csinál a rongybaba, ha elveszti az egyik karját?
- ???
- Benyúl a fiókba és kiveszi a takarék szövet-kezet!
