A 60-ik születésnapomra kaptam egy képeslapot, az alábbi szöveggel: "A testünk megöregszik, de az elménk örökre fiatal marad!".
Nagyon megörültem neki, gondoltam felhívom a küldőjét és megköszönöm neki. Megfordítottam a lapot, hogy megnézzem, ki küldte.
Elfelejtette aláírni...
A 80 éves bácsi elmegy a doktorhoz, mert már egy hete ágaskodik a farka, és hát elég ciki neki a dolog.
A doki erre nagyot néz, és mondja:
- Na, Józsi bátyám, mutassa!
A Józsi bácsi megmutatja, és tényleg áll ám, mint a cövek!
Na, erre a doki is csak vakarja a fejét, hisz õ csak ötven éves, de örül ha hetente egyszer feláll neki, a Józsi bácsinak meg már egy hete áll folyamatosan!
Megvizsgálom - szól a doki és felhúzza a bõrt. Látja ám, hogy valami fekete mászkál ott körbe körbe! Fog egy nagyítót azzal nézi:
- Nini, hát ez egy hangya! - kiált fel.
Azzal fog egy csipeszt és a hangyát kiveszi. Abban a pillanatban ahogy kivette, Józsi bácsi nagy gerjedelme egybõl elmúlik.
- Jaj, doktor úr, köszönöm - hálálkodik az öreg. - Mivel tartozom?
- Semmivel, Józsi bácsi! - mosolyog a doki. - De a hangya nálam marad!
Apa és anya benyit a tinédzser fiúk szobájába és az asztalon egy szado-mazo újságot talál. Ijedten egymásra néznek, mire megszólal az apa: Anya, szerintem ne verjük meg...
Pistike rossz fát tett a tűzre, ezért a tanítóbácsi adott neki egy hatalmas pofont. Fél órával később megkérdezi:
- Na, Pistike, most már tudod mit tettél?!
- Ilyenek vagytok ti, felnőttek - mondja Pistike szipogva - megveritek az embert és azt se tudjátok, hogy miért!!!!!
A farmer és a lánya bemennek a városba, eladni a tyúkokat és lisztet vásárolni. Mennek haza, két zsák liszttel felpakolva, amikor rablók támadják meg őket. Mikor elmennek, a zsákmánnyal felpakolva, a farmer elkezd síránkozni:
- Jaj nekem! Elvitték a pénzünket, elvitték a lisztünket, éhen fogunk halni! Jaj nekem, oda lisztünk, oda a pénzünk!
A lánya megszólal:
- Apám, azért nem olyan rossz a helyzet! A pénzünket eldugtam a rablók elől a... szóval, tudja hova!
A farmer tovább síránkozik:
- Jaj nekem, ha anyádat hozom magammal, most meglenne a lisztünk is!
Hogy hivják Baumgartnert amásik nevén?
-Lassú felvétel.
Egy áruházban odamegy az eladó az osztály vezetőjéhez:
- Főnök, van kint egy barom, aki csak egy fél fej salátát akar venni!
Hirtelen észreveszi, hogy a kérdéses illető ott áll hallótávolságon belül, ezért folytatja:
- ... ez az úr viszont megvenné a másik felét!
A főnök utasítására kettévágják a salátát, a vevő elégedetten elmegy. Odafordul a főnök az eladóhoz:
- Nagy marhaságot csináltál, de aztán jól kivágtad magad! Honnan jöttél?
- Északról, Minnesota államból.
- Miért jöttél el?
- Minnesota unalmas hely, csak k***ák és jégkorongjátékosok élnek ott.
- Na ne mondja, a feleségem Minnesotából származik!
- Igen? És melyik csapatban jégkorongozott?
- Na ki tudja megmondani mi a különbség a női és a férfi test között? - kérdezi a tanár néni.
- Én, Én! - jelentkezik Pistike.
- Na mi ? - kérdi a tanárnő.
- Hátulról teljesen egyformák, elölről pedig pont összeillenek.
- Jó napot kívánok. Okirat ügyintézés miatt jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15.000 forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérõ ûrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét szám alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul is és magyarul is.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az Ön egyedfejlõdését csecsemõkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, három dimenziósat.
- Parancsoljon!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemõ volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- Hát... Az eredeti családi bárói oklevelünket elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jaj, nagyon sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent elõad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Gyõztem. Kérem azt az olvasójegy igénylõ ûrlapot.
- Dehát... izé... elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 00001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Tudja, fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illetõ. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
