- Tanító bácsi, tessék engem...
- Tanító bácsi, tessék engem hazaengedni, nagyon rosszul érzem magam!
- Hol, kisfiam?
- Hát itt, az iskolában!
- Tanító bácsi, tessék engem hazaengedni, nagyon rosszul érzem magam!
- Hol, kisfiam?
- Hát itt, az iskolában!
- Miért nehéz lóvá tenni a kígyót?
- Mert lecsúszik róla a nyereg.
- Mi az: kicsi, piros és egyre jobban mosolyog?
- ???
- Kisbaba pengét s**pogat.
- Mi a számítógépkezelő kedvenc étele?
- Hal-file.
Ki az abszolút sovány? (Több válasz)
- Aki tízszer ugrik a vízbe, de csak egyszer csobban.
- Aki a tű hegyére áll, és azt mondja: mellettem még van egy hely!
- Aki beáll a villanydrót alá, hogy ne ázzon meg.
- Aki a hasát szappanozza és a háta habzik.
- Aki magában beszél és kihallatszik, amit mond.
A hadnagy kiáll a bakák elé.
- Katonák, van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?
- A jó hírrel.
- Egy hónap után engedélyezem, hogy alsónadrágot cseréljetek.
- És mi a rossz hír?
- Egymás közt.
Az, amikor egy férfi tök részegen, hajnali 4-kor hazajön, megpillantja a kezében seprűt tartó, tomboló feleséget, és azt kérdezi: -Takarítasz, vazze, vagy repülsz valahova?
Ceausescunak szobrot állítanak Bukarest egyik főterén. Éjjel-nappal egy kiskatona fegyverrel őrzi a szobrot. Arra sétál egy turista és megkérdezi, hogy:
- Mondd, te katona! Miért őrzöd ezt a szobrot?
- Hogy valaki le ne pisilje vagy le ne köpje!
- Ugyan, hát ki akarná lepisilni, vagy leköpni?
- Például én, ha nem lennék szolgálatban!
...................................................
Ceausescu szeretett kis helikopterével ide-oda szállni az országban, s egy nap elhatározta, meglátogatja a Kivándorlási Hivatalt, ahol aznap meglehetősen nagy volt az érdeklődés, végeláthatatlan sorokban álltak az emberek. Ceausescu beállt a sor végére, ám amikor felfedezték az emberek, udvariasan utat nyitottak neki. Már csak két bácsi állt előtte a sor elején, s amikor az egyik hátrafordult és meglátta, ki áll mögötte, odaszólt a másiknak:
- Te! Hát ha ő is kivándorol, akkor mi tulajdonképpen maradhatunk!
.......................................................
Egy óriás sétál Bukarestben, nagyokat lépdelve a város fölött. Látja, hogy az utcán megy egyedül egy ember. Lenyúl, tenyerébe veszi a kis gyufaskatulyányi figurát:
- Te ki vagy?
- Én vagyok a kovács.
- És mit csinálsz?
- Megyek lovat patkolni.
Leteszi:
- Menj!
Jön egy másik kis emberke, azt is fölveszi a tenyerébe:
- Te ki vagy?
- Én vagyok a pék.
- És te mit csinálsz?
- Megyek kenyeret sütni.
- Igen? Menj csak!
Leteszi.
Megint fölvesz egy kis embert:
- Te ki vagy?
- Én vagyok Ceausescu.
Tapsolni kezd:
- Él-jen Ceausescu! Él-jen Ceausescu! Él-jen Ceausescu!
Az irodavezető úgy gondolja, tudatosítja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmességgel. Vásárol egy "Én vagyok a főnök!" feliratú táblát, és kiszögezi az ajtajára. Mikor később visszatér az ebédszünetről, csodálkozva látja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajára:
"Főnök, a felesége telefonált. Kéri vissza a tábláját."