Nincs meg az anyós
- Szóval azt állítja, hogy eltűnt az anyósa?
- Igen.
- Mikor?
- Úgy egy évvel ezelőtt.
- Ember! Akkor miért csak most jelenti be?
- Valahogy eddig nem mertem elhinni.
További viccek:
- Mi lesz, ha keresztezzük a kecskét és a...
- Mi lesz, ha keresztezzük a kecskét és a kacsát?
- ???
- Mekkdonalds.
Az ügyetlen...?
Ha ügyfélszolgálaton dolgozom, és ma nincs egyetlen ügyem sem, amivel foglalkoznom kéne, akkor ÜGYETLEN vagyok...?
A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Hatodik nap
Ma péntek van, ez miatt korán jövök be a melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene...
Fellapozom a kifogásnaptáramat. A "Napfolt tevékenység" bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
"Igen?" mondom.
"HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL ÓTA PRÓBÁLOM ELÉRNI!"
Utálom, ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Azt hiszem sejthető, hogy mennyire...
"Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát..." mondom édesen, mint a mézes cián.
"Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal!"
"Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a fájljai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott."
"Tényleg? Ez borzasztó!"
"Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?"
"Ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!"
"Oké. Mi is a loginneve?"
Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
(Kell még nekem mondanom azt a "clikety-click" dolgot? Azt hiszem nem..)
"Hány file is van a könyvtárában?"
"Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még 10 a könyvemből amit most írok."
"Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában...
Valami .cshrc, meg .login ..."
"AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaarrrrrrrrggggggggghhhh!"
Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
"Most akkor mit tegyek???" szipogja.
"Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?"
"Igen, de az már több hetes!"
Begyújtom a lemágnesező egységet...
"Oké. Mi lenne, ha leugranék érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?"
"Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és majd egyedül felrakom."
"Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogyan védje le a lemezeit a sugarak elől."
"Hogyan? Csomagoljam alufóliába?"
"NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?"
"De..."
" Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt nagyon utálják"
"Wow! Köszönöm!"
"Nem gond, szívesen"
A fene essen abba a jó szívembe...
(Fordította: Benő)
Szokásos helyzet:
Szokásos helyzet: Anglia, vidéki országút, kihalt környék, este, vihar, köd, a kocsi lerobban, öreg, lepusztult kastély, szívélyes háziak, vacsora, szállás.
A "vendég" kissé szorongva indul a komornyik után, a kastély egyik elhagyatott szárnyába. Régi páncélok, pókháló, mogorva õsök festményei, bagoly-huhogás. Végül megérkeznek egy kis toronyszobába.
A vendég megnézi a szobát: évszázados falak, múzeumba illõ bútorzat, a fickó összeszedi magát, és az idõtlennek tûnõ komornyikhoz fordul:
- Uram, elnézést, hogy megkérdem, de ebben a szobában nem történt valami szokatlan?
A komornyik viasz-szerû arcára egy kis mosoly ül:
- Uram, ebben a szobában emlékeim szerint legutóbb 43 éve történt szokatlan dolog.
- Éspedig?!
- Napkeltekor valaki élve jött ki a szobából.
- Mi az, földobod, Pistike, leesik...
- Mi az, földobod, Pistike, leesik semmi?
- Pistike megfogta az Isten lábát.
- Mit visz a szőke nő a lakatlan...
- Mit visz a szőke nő a lakatlan szigetre?
- Lakatot.
Maffiózók
Egy olasz maffiózó a halálos ágyán fekszik, és magához inti kedvenc unokkaöccsét:
- Édes fiam, rád hagyom a 38-as revolveremet, hogy soha ne felejts el.
- De bácsikám, – feleli a fiú, – én nem szeretem a fegyvereket. Nem lehetne enyém inkább a Rolexe?
- Hallgass, fiam, és jól figyelj rám. Egyszer majd menő üzletember leszel, lesz egy nagy házad, szép feleséged, és gyerekeid.
És egy szép napon, mikor hazamész a munkából, ott találod az asszonyt egy másik pasival az ágyban… Mit teszel majd akkor? Előrántod a Rolexet, és azt mondod majd: “Lejárt az idő!”?
- A nagyapa megkérdezi az unokáját: - Kisfiam,
- A nagyapa megkérdezi az unokáját: - Kisfiam, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat?
- Alzheimer, nagyapa, Alzheimer!
