Képzetlenség
- Szakképzetlen disznópásztor, egy szóval?
- KONDÁR!
További viccek:
Új tag, a golf klubban, életében először
Új tag, a golf klubban, életében először golfozik. Az oktató magyarázza neki:
- Látja ott messze azt a zászlót, arra felé kell ütni a labdát.
A tag hatalmasat üt, a labda száll-száll és két centire a lyuktól megáll.
- És most, mit kell csinálni? - kérdezi az elképedt oktatót.
- Most üsse bele a lyukba.
- Ezt mondhatta volna előbb is!
GOLF
Mózes, Jézus és egy szakállas öregember golfozik.
Mózes elüti a labdát, az beleesik a tóba.
Mózes odamegy, kettéválasztja a vizet, ismét elüti a labdát, és az a lyuktól pár centire megáll.
Elüti Jézusa labdát, az ráesik a tóra.
Jézus a vizen odamegy a labdához, elüti, és az is a lyuktól néhány centire megáll.
Jön a szakállas öregember, elüti a labdát, de pocsék az irányzéka és teljesen más irányba száll, mint amerre a lyuk van. Ráesik a labda a klubház tetejére, onnan begurul az esocsatornába,
onnan kiérve a sövény alatt begurul a tóba egy tavirózsa levelére.
Odaér egy béka, bekapja a labdát, de abban a pillanatban lecsap rá egy sas.
A béka repülés közben kiejti a labdát a szájából, és pont belesik a lyukba.
Mózes erre odaszól Jézusnak:
- Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?
Sziámi ikrek
Miért mennek a sziámi ikrek Londonba?
Hogy a másik is tudjon autót vezetni...
A gázpedál
A kis nyuszi sétál az erdőben, arra megy a medve a piros sportkocsijával. Így szól a medve:
- Gyere kis nyuszi, menjünk egy kört! – erre a nyuszika:
- Á, most ne! – persze a kis nyuszi félt, azért nem akart menni.
- De gyere, csak nem félsz?! – nevetett gúnyosan a medve.
A kis nyuszi, hogy ne nézzék félős nyúlnak beült a kocsiba. Mennek 60-al, megkérdezi a medve a kis nyuszitól.
- Na, nem félsz?
- Nem.
Mennek 100-al, megkérdezi a medve:
- Na, nem félsz?
- Nem, nem félek.
Mennek 140-el és mindjárt itt a szakadék. Megkérdezi a medve:
- Na, nem félsz?
- Nem, és te?
- Én igen, mert beragadt a gázpedál.
Öregedés - felnövés (nem vicc!)
Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépesei is ingadoztak már.
A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette. Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre.
A fia meg a menye mérgesek lettek a zűrzavar (rendetlenség) látványára. "Nekünk valamit csinálni kell a nagypapával", mondta egy alkalommal a fia. "Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből", így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban. A nagypapa ezen túl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál.
Csak hogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.
A szavak, amit Ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy eves gyerek az csak csendben figyelte mindezt.
Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen "min dogozol gyermekem?"
A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: "Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök" és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját.
Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkoztak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből. Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni. Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette öt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál.
Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte az többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.
Tanulságok, és következtetések:
- Nem érdekes az, hogy mi történik, az élet megy tovább, és mindig jobb lesz holnap.
- Meg tudom mondani, hogy milyen az az ember, aki csupán 3 dolgot kezel, vagy fog fel: esik az eső, elveszett a bőrönd, vagy összetekeredett a karácsonyi villanykábel.
- Nem érdekes az, hogy milyen a kapcsolatot a szüleiddel, Te akkor fogod Őket hiányolni, mikor már nem lesznek többet az életedben.
- Tudom azt, hogy élni nem ugyanaz, mint magad körül életet teremteni.
- Néha az élet ad neked egy új alkalmat az élethez.
- Nem lehet az életet úgy leélni, hogy mindig csak Te kapj valamit. Neked abból néha vissza is kell adni valamit.
- Azonban, ha odafigyelsz a családodra, barátaira, és mindazokra, akiknek szükségük van rád, vagy a munkádra, és mindig megteszed a tőled telhető legjobbakat, akkor a boldogság megtalál.
- Ha futsz a boldogság után, akkor az elkerül Téged.
- Tudom azt, hogy ha elhatározok valamit őszinte szívvel, akkor legtöbbször az a jó elhatározás.
- Rendszeres segítséggel, és akarással meg lehet érteni valakit.
- Emberek szeretete az, hogy megérintsük egymás kezét, megöleljük szeretettel, vagy néha csak egy barátságos hátba veregetés is elég.
- Megtanultam azt, hogy még sokat kell megtanulnom.
- Tudom, hogy ezt a tanulságot adjam tovább minden olyan embernek, akik nekem kedvesek. Ezt meg is csináltam.
- Néha elég egy kis dolog is ahhoz, hogy valaki elmosolyogja magát.
- Emberek elfelejtik azt, hogy mit csináltál, de azt soha nem felejtik, hogy amit csináltál az milyen érzést váltott ki bennük...
Festők
- Nézd, milyen gyönyörű képet festettem!
- De, hiszen ez egy tál rohadt gyümölcsöt ábrázol!
- Hát igen, meg kell tanulnom gyorsabban festeni.
Irigy
- Ki az abszolút irigy?
- Aki csak azért nem él házaséletet, mert az a feleségének is jó.
Bankrabló rendőrök
Két rendőr anyagi gondokkal küzd, ezért végső kétségbeesésükben elhatározzák, hogy kirabolnak egy bankot. Így is tesznek, két zsákot sikerül elrabolniuk. Egyikük fogja az egyik zsákot, másik a másikat, és különválnak.
A rablás után egy évvel ismét találkoznak.
- A te zsákodban mi volt? - kérdi az egyik.
- 40 millió forint. Vettem is rajta egy házat, meg egy új autót. És a tiédben?
- Öregem, nekem nagy pechem volt. Az enyémben csekkek voltak, úgyhogy kölcsönt kellett felvennem, hogy mindet be tudjam fizetni.
