A pap igéje
-Mit csinál a pap,ha összekombinálja a matekot,a nyelvtannal?
-???
-Osztja az igét
További viccek:
Elferdített szólások, közmondások
- Bolond lukból nem lehet verebet fogni.
- Ha rövid a karod, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!
- Két dudás többet lát.
- Ki mint veti ágyát, úgy arat.
- Kinek a pap, kinek a pénz beszél.
- Ki korán kel ne nézd a fogát!
- Lassan járj, Isten is megsegít!
- Más szemében a szálkát ne halaszd hoplnapra!
- Sötétben minden tehén vak tyúk.
- Vak tyúk is talál szemet szemért.
- Amelyik kutya ugat, nem fér meg egy csárdában.
- Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.
Az orvoslás története
Kr. e. 2000.: Itt van, edd meg ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000.: A gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr. u. 1850.: Az ima babona, idd meg ezt a löttyöt!
Kr. u. 1940.: Az a lötty kígyóolaj, nyeld le ezt a pirulát!
Kr. u. 1985.: A pirula hatástalan, használj antibiotikumot!
Kr. u. 2000.: Az antibiotikum mesterséges, itt van, edd med ezt a gyökeret!
Különbség
Az áram alatt lévő alkatrész látszólag ugyan olyan mint amelyik nincs áram alatt, csak más a fogása!
Gyász
Egy írországi kocsmában egy férfi áll a pultnál és villámgyorsan ereszti le a torkán a whiskyt, egyik pohárral a másik után. Egy másik férfi megszólítja:
- Mi a baj? Olyan szomorúnak látszik.
- A feleségem emlékére iszom, aki egy valóságos szent volt. Minden reggel templomba ment, egész nap olvasta a Szentírást, feldíszítette a lakást szentképekkel, templomi kórusban énekelt, és minden hétvégén papokat és apácákat hívott hozzánk ebédelni.
- Tényleg áldott jó lélek lehetett. Kár, hogy magához szólította az Úr...
- Dehogy szólította! Agyonvertem!
Vádlott
- Miből gondolja, hogy a vádlott ittas volt? - kérdezi a rendőrtől a bíró.
- Nos, amikor megláttam őt az utcán, éppen egy csatornafedelet emelt fel, és amikor megkérdeztem, hová viszi, azt felelte, hogy le akarja játszani otthon a lemezjátszóján.
Az idős lord meséli a vadészélményeit: -
Az idős lord meséli a vadészélményeit:
- Fiatal koromban két szenvedélyem volt: a vadászat és a nők.
- És mire vadásztál ?
- Hát nőkre.
A nõ leparkol a kocsival és megkérdezi a...
A nõ leparkol a kocsival és megkérdezi a férjét:
- Drágám, nem álltam le túl messze a járdaszegélytõl?
- A baltól vagy a jobbtól?
Polietilén pingponglabda
Volt egyszer egy kis család. Apa, anya, kisfiú. amikor a kisfiúnak először sikerült egy egész napon át tisztán és szárazon tartania a pelust, úgy 3 éves kora körül, az apja azt mondta:
- Kisfiam, nagyon büszke vagyok rád. Csak így tovább. Mit szeretnél kapni ezért a szép eredményért?
A kisfiú bájos mosollyal azt felelte:
- Hájom pijosz pinponlabdát, apuci!
- Jól van kisfiam, megkapod. - simogatta meg fiacskája fejét a büszke atya.
Eltelt pár év, s a fiúcska elérte az iskoláskort. Az apja, mikor kézenfogva elkisérte az iskolába, mesélt neki arról a sok érdekes dologról, amivel majd találkozhat, és azt is mondta neki:
- Kisfiam, Nagyon örülök, h immár iskolás lettél. gondoltam, veszek neked valami ajándékot. Mit szeretnél?
- Apukám, szeretnék három piros pingponglabdát.
- Rendben.
Hamar eltelt az első a tanév, s a fiúcska kitűnő bizonyítványt vitt haza. Az magához ölelte és azt mondta neki:
- Kisfiam, nagyon ügyes voltál. Szeretnélek valamivel megajándékozni. Mit adhatok neked?
- Csak három piros pingponglabdát kérek, apuci.
A férfi bólintott, s fiúcsaka ismét megkaphatta, amit kért.
A következő iskolaévben ismét szuperjó volt a bizonyítványa, s boldog atya a szokásos kérdéssel fodult hozzá, amire a szokásos választ kapta.
Eltelt így az egész általános iskola. A fiúcska folyamatosan kiváló eredményt nyújtott, s sosem kért mást apjától, csak három piros pingponglabdát. Közben eljárt sportolni is, ahol szintén kimagasló volt a teljesítménye, valamint zenét is tanult, melyben tanárai átütő erejű tehetségnek tartották, s sorra nyerte a sport- és a zenei versenyeket.
S minden alkalommal három piros pingponglabdát kért apjától, mikor az meg akarta jutalmazni.
Az apja eleinte csak mosolygott, csacsi gyerekségnek tartotta fia vonzalmát a piros pingponglabdák irányában. Aztán később, amikor a fiú középiskolában sem tett le erről, már egyre inkábban furcsállotta a dolgot. De nem az a fajta ember volt, aki gátat vet a fia vágyainak, pláne, ha az ilyen könnyen és olcsón teljesíthető, hát minden alkalommal szó nélkül megvette az újabb adag pingponglabdát.
Elérkeztek immár az érettségihez, amit - természetesen - kitűnően abszolvált a fiatalember, s - megint csak természetesen - pingponglabdát kért, hármat, pirosat ajándékba.
Ekkortájt már komoly nehézségekbe kezdett ütközni a rengeteg kis piros golyó tárolása, de szerencsére nem éltek ők rosszul, hát megengedhették maguknak, h egy nagyobb lakásba költözzenek, melyben egy teljes szoba a pingponglabda-gyűjtő szenvedélynek volt szentelve.
A fiút persze felvették egyetemre, s ő hozta szokásos formáját - mindig, mindenben a legjobbat nyújtotta. Hamar elszállt az öt év, s lassan tele lett a labdás szoba is.
Az apa akkortájt már sokat tépelődött azon, vajon mit is gondoljon erről a szenvedélyről. Úgy vélte, nem árthat vele, ha egyszer végre megkérdezi az okát. Lassan kezdett beleőrülni, h nem érti, mi a szándéka a fiának. Úgy döntött tehát a diplomaosztó ünnepségre készülődve, h nem vár tovább a spontán kámingáutra, igenis szemtől-szembe megkérdezi a fiát, mi ez a pingponglabda-mánia. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja: balaeset történt a diával, azonnal rohanjon a kórházba.
Az apa kétségbeesetten száguld. Az intenzíven találja fiát, élet-halál közt lebegve. Az orvosok szerint halálos a sérülés, nem sok van hátra a fiúnak. Az apa Zokogva rogy ágya mellé, szorongatja a kezét, szólongatja a fiát.
A fiú kisvártatva felnéz, megismeri apját. Rámosolyog, nyugtatgatja, h ne féljen, minden jól van így is. Az apa hirtelen, váratlan a régóta benne feszülő kérdést böki ki:
- Fiam, drága fiam, kérlek, mondd meg, mi végre ez a rengeteg pingponglabda?
- Apám, hát érdekel? Persze, elmondom. Tudod - kezdi -, azért kértem mindig három piros pingponglabdát, mert .... És a kicsi palika élete véget ért...
