Hentes
-Mit csinál a hentes a hentesüzletben?
-Hát kérdezd meg tőle!
-Mit csinál a hentes a hentesüzletben?
-Hát kérdezd meg tőle!
- Mit visz a szőke nő egy lakatlan szigetre?
- Lakatot.
Egy jó karban levő öreg bácsi villog a tornateremben fiataloknak, miután megcsinált 50 felülést:
- Látjátok, ezt annak köszönhetem, hogy soha nem ittam, nem dohányoztam, sosem éjszakáztam és a nőket sem hajtottam. És holnap ünneplem a 75. születésnapomat!
Hátulról egy hang:
- De minek?
Kovács bánatos képpel üldögél a kocsmában, és a sokadik sörét issza. Odamegy hozzá Takács:
- Mi a baj, cimbora?
- Ma a munkahelyemen kitöltettek velünk egy tesztet, amiből kiderül, hogy ki milyen feladatra a legalkalmasabb.
- És mi a baj ezzel?
- Az derült ki, hogy én munkanélküliségre vagyok alkalmas.
Mária és József állnak Betlehemben, a jászol előtt.
- De gyönyörű gyermekünk született József. Szerinted mi legyen a neve?
- Szerintem nevezzük Eleknek.
- Jézus!!!
- Hááát... Éppenséggel ez sem hangzik rosszul.
- Mit szólt a feleséged, amikor hajnalban hazaértél?
- Egy árva szót sem! Azt a két fogamat meg úgyis ki akartam húzatni!
Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet. Örömittasan felesége nyakába borul. Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát. Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik: "de hát ez fekete!"
"Ne ijedj meg!" kiáltja az asszony; "nem úgy van, ahogy esetleg gondolod! Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit. És ennek most ez a hatása, amit látsz. De majd idővel megoldódik a dolog...."
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
"Anyám,", írja, "épp most jövünk a kórházból. Végre, 8 év után utódunk született. Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának - és ez kihatott a gyerekre. Egészen fekete lett. De majd idővel megoldódik a dolog..."
"Kedves Fiam," válaszolja az anyja, "engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek. Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak. Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet. Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája..."
- Képzeld, múlt éjjel egy betörő járt a házunkban.
- És elvitt valamit?
- Nem, de otthagyta két fogát, eltört az álkapocscsontja és két bordája.
- Hogy-hogy?
- A feleségem azt hitte, hogy én jöttem haza a kocsmából.
Férfi vagyok, tehát horgászom. Teljes szívemmel vállalom. És a rágalmakat ezennel, a nőkből - nejemből, anyósomból - álló családi rögtönítélő bíróság előtt egyszer és mindenkorra visszautasítom.
- Először is: nem igaz, hogy vagyonokat költök a hobbimra. A harmincezer forintos spéci karbonszálas botom igenis középkategóriás! A haverom az irodából sokkal drágábbat vetetett magának a névnapjára. A horgászkészletem és az úszóim is több ezer forintot érnek, ez igaz: De akkor már tegyük mellé azokat a számlákat, melyeket a statáriális ítélőszék havonta költ kozmetikumokra, hogy ne is beszéljünk a harisnyákról! Sosem értettem, hogy miért kell egy harisnyát első lakalommal kiszakítani. Rejtély!
- Másodszor: Nem vagyok alkoholista. Igaz, hogy rájárok a sütőrumra, de nem belsőleg használom. A csaliba gyúrom. Abba a keverékbe, aminek a receptjét én kísérleteztem ki, és csak én ismerem. Ez az én saját titkos fegyverem. A Módszer! Hogy egyelőre nem elég hatásos, arról nem tehetek. Néhány hónap fejlesztés, és megtalálom az ideális keverési arányt, aztán akkor majd nézhettek. Egyszer még büszkék lesztek rá, hogy benne van a rumotok a receptemben!
- Harmadszor: visszautasítom, hogy teljesen a horgászásnak élek. Az persze igaz, hogy hétvégente nem sűrűn kerülök elő, de mindig felajánlom, hogy tartsatok velem. Csak hozzatok szúnyogriasztót, bújjatok gumicsizmába, keljetek fel reggel ötkor és ássatok gilisztát a kert végében. Hogy ez unalmas program? Érdekes a Záray Márta kijárt a Vámosi Jánossal. Nem igaz, hogy ingerült vagyok, ha horgászom. Egyszerűen nem szeretem, ha zavarnak. Mint ahogy azt sem, ha beszélnek a vízparton. Miért nem lehet megérteni, hogy a halak értik az emberi beszédet? És ha már ott vagytok, miért nem segítetek inkább, és miért nem tűzitek fel a csontit a horogra? Miért? Miért...??? Még hogy én ingerült; hol egy Xanax?
- Horgászáskor önveszélyes volnék? Ez így ebben a formában nem igaz. Amikor télen jégtömbbe fagyva hoztak haza, mert beszakadtam a lékbe, és hősugárzóval meg hajszárítóval ébresztettetek fel; továbbá a múlt heti eset, amikor léket kapott a csónak, és az iszap majdnem elnyelt, és már csak egy üreges nádszálon át tudtam lélegezni; nos ezek apró kis balesetek, bármelyik horgásszal előfordulnak. Hogy mondjak rá példát? Izé... Most egy sem jut az eszembe.
- Notórius hazudozó vagyok?
Durva csúsztatás. Igenis a tavalyi harcsám legalább öt kiló volt, csak a mérleg, amin lemértük, éppen nem mért rendesen. Biztos kinyúlt a rugója. Hogy lecsökkent a hal körül a gravitáció? Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Miért nem indultok a humorfesztiválon? Na jól van. Azt hiszitek, megadtátok a kegyelemdöfést. Szóval szökőévenként egyszer fogok halat?
Vegyétek tudomásul, az a hal is számít, amelyik elszakítja a damilt és elviszi a szerelést, sőt, az is, amelyik megszökik a szákból.
És igen az is, amit néha titokban a boltban vásárolok. Csak miattatok, hogy örüljetek.