- Mik voltak a Titanic kapitányának...
- Mik voltak a Titanic kapitányának utolsó szavai?
- Kedves utasaink! Ez még csak a jéghegy csúcsa, de hamarosan meglátják az alját is.
- Mik voltak a Titanic kapitányának utolsó szavai?
- Kedves utasaink! Ez még csak a jéghegy csúcsa, de hamarosan meglátják az alját is.
Beülni egy szlovák rendszámú Hummerbe: 18.000 000 Ft
Beszakadni vele a Balaton jegén: 20 000 Ft
Mentés : 150 000 Ft
Bírság : 80 000 Ft.
Kár: 1 200 000 Ft
Az érzés, hogy egy ország röhög rajtunk:
Felbecsülhetetlen.
Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenésből. Ezt a példatípust direkt nem vettük gyakorlaton. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni! A Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is.
Ah! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved.
A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt.
Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás meg egy szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azét azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni.
Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam fel azok kedvéért, akik megszokták, hogy az összes adatot, amit megadtak, fel kell használni. Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatat a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. A Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes.
A Horváth túl akar járni az eszemen. A szerencsétlen nem tudja, hogy ez eddig csak a feleségemnek sikerült. Jól felkészült a ZH-ra, a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagunk hozzá, és véletlenül észrevesszük...
Na, ez megvolt. Még neki állt feljebb. Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok. Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s olyan képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam. Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.
Így kell ZH-t íratni! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt.
A béka elmegy a jósnõhöz, aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:
- Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.
Mire a béka:
- És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?
- Nem! Biológiaórán.
- Mi egy anyós ideális testsúlya?
- Három kilogramm, beleszámítva az urnát is.
Lemegy a vendég a hotel recepciójára és így szól az angolul nem túl jól beszélõ portáshoz:
- Good morning! Please call me a taxi!
- Oh, good morning mister Ataxi, how are you?
- Mi a különbség egy ukrán maffiózó és egy gorilla között?
- ???
- Kb. 50 kg és az, hogy a gorillának van szőr a fején.
Takács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot a férfi.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
- Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó... kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni...
- Milyen tragikus, hogy az első férjed olyan korán meghalt!
- Igen, ezt mondja mindig a második férjem is.