Fogyókúra
- Miért találta becsapásnak és dobta ki a szőke a fogyókúrás videokazettát?
- Mert a szereplők két hét alatt nem fogytak semmit.
További viccek:
Egyezések...
Mi a közös a pap és a karácsonyfa között?
-???
-Mind a kettőn díszek a golyók.
- Hogyan jut el egy etióp leggyorsabban...
- Hogyan jut el egy etióp leggyorsabban Amerikába?
- ???
- Faxon.
Angyal
- Anyu, tud a szobalányunk repülni?
- Dehogy. Honnan veszed?
- Mert tegnap, mikor elmentél itthonról, apu azt mondta neki, hogy ő egy angyal.
- Igen? Na, akkor fog repülni!
Mindent tud
A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
- Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
- Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?
Jó hír
Bemegy az orvos a beteghez:
- Egy jó meg egy rossz hírem van.
- A rosszat, doktor úr!
- Meg fog halni egy héten belül.
- És mi lehet a jó?!
- Ismeri azt a szőke bombázót az ápolók közül? Végre sikerült lefeküdnöm vele...
A kígyó
- Hogy hívják az egykarú polipot?
- Kígyó.
A német nyelv igazán egyszerű!
Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, könnyen
elsajátíthatja a nyelvet. Az első órán a tanár rögtön az elején elkezdi
magyarázni:
- Der, des, dem, den, die. És utána... csak így tovább.
Pofonegyszerű!
Hogy meggyőzzelek, vegyünk egy egyszerű példát. Először is fogunk egy
német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot,
ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebből
megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják
őket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy
megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a
neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a
kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy
Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett
ketrecben. Egy napon a hottentották őrizetbe vettek egy gyilkost
(Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki
hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós
volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy
Hottentottenstottertrottemutter, a gyilkosa pedig
Hottentottenstottertrottemutterattentäter. Becsukták egy egy
kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos
módon megszökött. Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és
hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy
ezt ordítva közölje főnökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a főnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény -,
Hottentottenstottertrottemutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad
volna az elején, hogy elfogtad a
Hottentottenstottertrottemutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
Amint az szabad szemmel is látható, a német nyelv igazán egyszerű...
A mutáns visszatér
A mutáns nem halt meg, pedig az a vénasszony, aki annak idején félig felgyújtotta és levágta négy csápját, azt hitte. Három év telt el a brutális ütközet óta, és most a mutáns ott rejtőzködött bosszúra éhesen egy bokor mélyén. A bokor szemben helyezkedett el a gondnokság ajtajával, amely mögött Elvira néni – merthogy így hívták a vénasszonyt – éppen sapkát kötött az unokájának, céklalevet ivott és valami horrorfilmet nézett a kereskedelmi csatornán. Sejtelme sem volt arról, hogy az elszánt mutáns mire készülődik odakint.
Felerősödött a szél. A mutáns úgy érezte, hogy eljött a megfelelő pillanat. Lassan kikászálódott rejtekhelyéről és megindult az ajtó felé. Kocsonyás szemeiben tűz lángolt, talpa után trutymó maradt a pázsiton. Eljött a bosszú napja, a régóta várt nap, csak ez szikrázott eltorzult agyában. Maradék csápjaival ide-oda csapkodott, tudat alatt már gyakorolta azokat a mozdulatokat, amelyekkel majd cafatokra tépi Elvira nénit. Ahogy az ajtóhoz ért, sátáni mosoly ült ki püffedt, egyfolytában váladékot termelő arcára. Várt még néhány pillanatot, mielőtt bekopogott volna.
Elvira néni befejezte a sapka kötését, és megállapította, hogy túl kicsi és túl sárga is lett.
- Ennek a hülyegyereknek még egy normális sapkát se lehet varrni arra a hülye fejére – morgolódott fennhangon, s szitkozódva vágta az egészet a szemétbe a kötőtűkkel együtt, majd mosogatni kezdte a műanyag poharakat. Ekkor hallotta meg a halk, tompa kopogást. Az öregasszony furcsállta egy kissé, hogy miért nem csöngetett a késő esti látogató. Habozott egy kicsit, aztán odaballagott az ajtóhoz és sarkig tárta. A tornác üres volt. Egy árva lélek sem állt rajta. Elvira néni kinyújtotta ráncos nyakát, először jobbra, majd balra tekintett.
- Szemtelen kölykök! – kiabálta dühösen, ökölrázások közepette. Már éppen csukta volna be az ajtót, mikor hörgésre lett figyelmes. Lassan előrehajolt, és a papucsa orrára nézett.
A tíz centiméter magas mutáns elszántan csapkodta papucsának rózsaszín bumszliját cérnavastagságú csápjaival. Közben hörgött, és összetrutymózott mindent. Elvira néni egy ügyes mozdulattal kikapta a zárból a vaskos kulcstartóját és kétszer lefelé suhintott vele. A mutáns vinnyogva menekült az éjszakába, néhány csápját és trutymóját maga mögött hagyva. Elvira néninek most sem volt nehezebb dolga, mint három évvel ezelőtt…
