Dakota közmondás
- Mi Torgyán lemondásának igazi oka?
- Orbán úr elmesélt neki egy Dakota közmondást: "Aki csütörtökön nem mond le, azt pénteken kirugják!?!"
További viccek:
Mi a hasonlóság a férfi és a parketta
Mi a hasonlóság a férfi és a parketta között?
- Ha elsőre jól fekteted le utána egy életen át taposhatod...
Vonat
A múltkor egy hosszú, unalmas vonatozáson vettem részt. Mikor már agyonra untam magam, elmentem a büfékocsiba, vettem pár sört és néhány magazint.
Békésen iszogattam, olvasgattam, de a következő megállónál jött egy pár rendőr és letartóztatott.
- Hé! - tiltakoztam. - Csak nem azt mondják, tilos a vonaton sörözni és olvasni?
- Természetesen szabad - mondták. - De nem a mozdonyvezetőnek!!
Két vámpír találkozik, az egyik kezében...
Két vámpír találkozik, az egyik kezében egy nagy szelet kenyér van. Megkérdi a másik vámpír a társát:
- Hé, barát, minek az a kenyér neked?
- A szomszéd utcában baleset történt, megyek tunkolni!
Új szomszédok
A tízéves Peti szombat délelőtt lélekszakadva rohan be az udvarról a házba:
- Apu, találkoztál már az új szomszédokkal?
- Nem, kisfiam, de most nem érek rá.
- Jaj, apu, gyere már, meg kellene velük ismerkedned!
- Most azonnal? Talán kint várnak a bejáratnál?
- Hát, ööö... nem. Csak a focim a nappalijuk közepén van.
Varázslat
A ló bemegy a kocsmába és kér a csapostól egy DAB sört. Megissza, majd kér egy tál zabot, mire a csapos megkérdezi tőle:
- AbrakaDABra?
Boldogok voltunk
Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
Ingatlan
A kezdő ingatlanügynök kétségbeesetten nyit be a főnöke irodájába:
- Uram, a vevő, aki már foglalót adott egy építési telekre, most reklamál, hogy az egész terület víz alatt van. Mit csináljak, visszaadjam az előleget?
- Hát miféle üzletkötő maga? Gyorsan adjon el neki egy csónakot!
Buta orvosok
Kopognak a mennyország kapuján. Szent Péter egy alacsony, kopasz kis emberkét lát, aki itt merőben szokatlan módon dülöngél a röhögéstől.
- Jóember, magának mitől van ilyen virágos kedve?
- Csak attól, hogy én már itt vagyok, a hülye orvosok meg odalenn operálnak!
