További viccek:

Halottak

A halottak nem élnek nemi életet, mégis szaporodnak.

Második házasság

Kovácsné mondja az urának:
- Ha szegény első férjem nem esett volna el a háborúban, sosem lehettem volna a te feleséged.
- Bizony! - sóhajtja Kovács. - Szörnyen elbánt mindannyiunkkal ez a háború!

Szid

- Tudod, honnan jött az a fickó, aki mindenkit csak szid?
- ???
- Ócsáról.

A mutáns visszatér

A mutáns nem halt meg, pedig az a vénasszony, aki annak idején félig felgyújtotta és levágta négy csápját, azt hitte. Három év telt el a brutális ütközet óta, és most a mutáns ott rejtőzködött bosszúra éhesen egy bokor mélyén. A bokor szemben helyezkedett el a gondnokság ajtajával, amely mögött Elvira néni – merthogy így hívták a vénasszonyt – éppen sapkát kötött az unokájának, céklalevet ivott és valami horrorfilmet nézett a kereskedelmi csatornán. Sejtelme sem volt arról, hogy az elszánt mutáns mire készülődik odakint.
Felerősödött a szél. A mutáns úgy érezte, hogy eljött a megfelelő pillanat. Lassan kikászálódott rejtekhelyéről és megindult az ajtó felé. Kocsonyás szemeiben tűz lángolt, talpa után trutymó maradt a pázsiton. Eljött a bosszú napja, a régóta várt nap, csak ez szikrázott eltorzult agyában. Maradék csápjaival ide-oda csapkodott, tudat alatt már gyakorolta azokat a mozdulatokat, amelyekkel majd cafatokra tépi Elvira nénit. Ahogy az ajtóhoz ért, sátáni mosoly ült ki püffedt, egyfolytában váladékot termelő arcára. Várt még néhány pillanatot, mielőtt bekopogott volna.
Elvira néni befejezte a sapka kötését, és megállapította, hogy túl kicsi és túl sárga is lett.
- Ennek a hülyegyereknek még egy normális sapkát se lehet varrni arra a hülye fejére – morgolódott fennhangon, s szitkozódva vágta az egészet a szemétbe a kötőtűkkel együtt, majd mosogatni kezdte a műanyag poharakat. Ekkor hallotta meg a halk, tompa kopogást. Az öregasszony furcsállta egy kissé, hogy miért nem csöngetett a késő esti látogató. Habozott egy kicsit, aztán odaballagott az ajtóhoz és sarkig tárta. A tornác üres volt. Egy árva lélek sem állt rajta. Elvira néni kinyújtotta ráncos nyakát, először jobbra, majd balra tekintett.
- Szemtelen kölykök! – kiabálta dühösen, ökölrázások közepette. Már éppen csukta volna be az ajtót, mikor hörgésre lett figyelmes. Lassan előrehajolt, és a papucsa orrára nézett.
A tíz centiméter magas mutáns elszántan csapkodta papucsának rózsaszín bumszliját cérnavastagságú csápjaival. Közben hörgött, és összetrutymózott mindent. Elvira néni egy ügyes mozdulattal kikapta a zárból a vaskos kulcstartóját és kétszer lefelé suhintott vele. A mutáns vinnyogva menekült az éjszakába, néhány csápját és trutymóját maga mögött hagyva. Elvira néninek most sem volt nehezebb dolga, mint három évvel ezelőtt…

Hiába

Beül a gyóntatófülkébe egy részeg. Miután már hosszabb ideje nem szól semmit, a pap köhint egyet... semmi... Megint köhint egyet... semmi...
A pap lassan elveszti a türelmét, és elkezd kopogni a rácson. A bűnös lélek végre megszólal:
- Hiába kopogsz pajtás, itt sincs WC papír!

Házi áldás

Hol áldás, ott béke.
Hol anyós, ott vége.

Professzor

Moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába, Csukcs földre. Kap maga mellé egy csukcs vadászt is. Nézi a csukcs a professzort, majd megszólal:
- Maga professzor. Akkor maga okos, ugye?
- Igen-igen.
- És tud lőni?
- Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
- És gyorsan tud futni?
- Hosszútávfutó versenyző voltam.

Kimennek a terepre. Meglátják a medvét, azt mondja a csukcs: fussunk! Futnak visszafelé, medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak fut, mikor van nála puska. Azzal megfordul, céloz, lő - medve eldől, nem mozdul. Csukcs megáll, odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
- Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni. Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
- Miért?
- Most hogyan visszük el a medvét a faluig?!

Gyorsabb a fénynél

- Mi gyorsabb a fénysebességnél?
- ???
- Etióp gyerek kajajeggyel!