- Ki írta a Toldit?
- Tanár úr, kérem, nem én írtam.
- Na megállj, te haszontalan, holnap küldd be apádat!
Másnap jön a papa:
- Kérem az ön fia egy szemtelen, pimasz, csavargó. Azt kérdeztem tőle, ki írta a Toldit, és ő azt felete, hogy nem ő írta.
- Nézze, tanár úr, az én fiam csintalan, rossz gyerek, de hazudni nem szokott. Ha azt mondja, hogy nem ő írta, a Toldit, akkor mérget vehet rá, hogy nem ő írta.
Unoka kérdezi:
- Nagyi, nem láttad a tablettáimat? Az volt ráírva, hogy Extasy.
- Francba a tablettáiddal! Láttad azt a bazinagy sárkányt a konyhában?
Az anyós haldoklik az ágyon: - Jaj mindjárt meghalok! A plafonon meg ott van egy pók! Mire a veje: - Mama! Egyszerre csak egy dologra koncentráljon!
- Képzeld, a férjem összeszedte az összes pénzünket és elhagyott!
- Szerencsés vagy, az én férjem már többször is megtette ugyanezt csak épp nem hagyott el.
Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?
- Chuck Norris.
A tanító bácsi az ötvenes években megkérdezi a gyerekektől, ki melyik hadseregbe vonulna be a legszívesebben. Döncike azt mondja:
- Én a francia idegenlégióba...
- Ejnye, Döncike, az egy imperialista, gyarmatosító hadsereg. Hát te, Jencike?
- Én az amerikai haditengerészetbe.
- Szégyelld magad, fiam!
Pistike is jelentkezik:
- Én a Szovjet Vörös Hadseregbe.
- Nagyon jól van, fiam! Mondd meg a társaidnak, hogy miért!
Móricka magabiztosan:
- Tudjátok, nem mindegy, hogy milyen fogságba esem.
Szabóék külföldre indulnak nyaralni. Már éppen a repülõtéren, a jegyellenõrzéshez közelednek, amikor Szabóné felsóhajt:
- Bárcsak itt lenne velünk a zongoránk is!
- Elment az eszed? - kérdi szörnyülködve a férje. - Minek kellene nekünk ide a zongora?
- Mert rajta maradt a repülõjegyünk...
Két kamera sétál órák óta a sivatagban. Az egyik már nem bírja tovább, és összeesik.
A társa megkérdezi tõle:
- Felvegyelek?
A szórakozott tanár mondja a gyerekeknek:
- A mai óránk anyaga egy béka felboncolása lesz. Hoztam is egyet magammal.
Ezzel benyúl a köpenye zsebébe, elővesz egy zacskót, a zacskóból egy sonkás szendvics csúszik ki.
Mire a tanár tűnődve:
- Pedig határozottan emlékszem, hogy megettem a tízóraimat!
