- Kérem, meg tudna mondani, mennyi a pontos idő?
- Persze, fel van nekem ide írva. Nyolc óra van.
- Köszönöm. De ne haragudjon, mit mond, ha nem nyolc óra van?
- Azt, hogy nem tudom mennyi az idő.
- Aha. És honnan tudja azt, hogy nyolc óra van-e?
- Hát fel van nekem ide írva.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
- Mi az apácák fizetése?
- ???
- A rendes havi és még ami a papoktól befolyik...
Best of Gundel-Takács, a Fradi-Tirana meccs első félidejéből:
- Van Hidi, van Dede, de nincs didi (az ellenfél csapatáról)
- Pitteg-pattog (a labda)
- Jól megvan nála a labda (az egyik játékosról)
- Sasu ott maradt egyedül, de nem találkozott a labdával.
Bemegy a kocsmába egy 16 éves fiú, és így szól a pincérnőnek:
- Kérek egy korsó sört!
A pincérnő - látva a fiú korát - megkérdezi:
- Bajba akarsz keverni?
- Talán majd később, előbb egy sört kérek.
- Mért rövid a malac nyaka?
- Azért, hogy amikor dugod, a fülébe tudd súgni, hogy szeretlek.
Két pezsgőtabletta beszélget:
- Látom, ilyen jó társaságban könnyen feloldódsz!
- Mi az, ha feldobják sárga, ha leesik, verekszik?
- Mérges kínai, aki nem szereti, ha dobálják!
Egy újonc panaszkodik a haverjának:
- Az őrmester egy hét fogdát sózott rám.
- De miért?
- Azt nem tudom, de azt igen, hogy ebből négyet ezért a kérdésért kaptam.
