Rövid történetek
- Ez komolyan megtörtént!!! 100%! És hála nem nekem volt égés, hanem egy "sötétbőrű kisebbségi" (továbbiakban roma) családnak. Nos: Ülünk a vonaton. Kis roma csaj, olyan 3-4 éves eszi a szotyimagot, a héját meg a földre köpködi. Mire az anyja tarkón vágja és emígyen nyílvánul meg:
- Háá, de Láurra! A szotyi mágot azt ne töptöd széjjel, mert idejön a kalauz bácsi és fa....t a szájadba veri...
Mondanom se kell, fuldokolva röhögtünk, de még napokkal utána is...
- Sétáltam a belvárosban, és észrevettem, hogy már minden gyalogos elindult a zebrán, mert zöld volt a jelzés, miközben egy vak ember fehér bottal még mindig ott áll. Megkérdeztem, hogy átkísérhetem-e, ő megköszönte és belémkarolt. Már a zebra közepén jártunk, amikor elkezdett hízni a májam, hogy én milyen baromi rendes vagyok, több száz ember közül én vettem észre ezt a szerencsétlent és ez most a mennyekben biztos egy baromi nagy pirospont nekem. Na, amíg így áradoztam magamban, teljesen megfeledkeztem a világtalanról, és átérve a járdára, én ösztönösen kikerültem a villanyoszlopot, a szerencsétlent meg nekivezettem. Akkorát kongott, mint egy ház. Utána meg még ott csörömpölt a botjával. Hiába kértem elnézést, szerintem még ma sem hiszi, hogy nem direkt vezették az oszlopnak.
- Haver mesélte, hogy éjjel (otthon) témázgatott a feleségével, az asszony volt fölül (lovagló póz tudod), elég jól belejöttek, észre sem vették, hogy a négy éves fiacskájuk közben bejött a szobába, csak akkor figyeltek fel rá, mikor megszólalt: VIGYÁZZ ANYÚ LE NE ESSÉL! Hát képzeld el!
- DÖNGETTEM A 100-AS SKODÁVAL A 4-ES FŐÚTON, és kifogtam egy igazoltatást. Megállit a rendőr, ´potkivánok, stb. Miután megnézte a papirjaimat, megkért hogy szálljak ki a kocsiból, és nyissam fel a csomagtartót. Elindulok előre, mire rámkiabál: "Ne a motorháztetőt nyisd fel, mit nézzek a motorodon"...
- Ülök az 1-es tuján, velem szembe meg leül egy bombázó lány. Indul a villamos, következő állomásnál fölszáll egy cimbora. Odajön, lejattolunk. Legnagyobb meglepetésemre odahajol a csajhoz: puszi-puszi. Mondom: mi van, te ilyen jó nőket ismersz? Aszondja: nem. Akkor miért pusziltad meg? Válasz: aszittem a barátnőd. Mondom: sajnos életemben először látom a lánykát:))) Persze a helyzet ciki volt nagyon, a gyerek a következő megállóban át is szállt a másik vagonba, mi meg a lánnyal próbáltuk kerülni egymás tekintetét. Aztán amikor végül mégis összeakadt, egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Ballagás a gimiben. Mindenki meghatottan áll, az igazgató beszédet mond, elérkezik a végszó, felcsendül a Honfoglalás zenéje. Egy öreg bácsi állt mellettem és a zenét hallva megkérdezi. "Ne haragudj, ki énekel?" Válaszoltam: " A Demjén Ferenc" (legalábbis én így emlékeztem, tényleg ő nyomja a honfoglalás zenéjét??) Erre a papa megkérdezi: " Szép hangja van, hányadikos a Feri??" Na, hát az eredményt le kell írnom?? Nem volt valami komoly a ballagás további része.
- Tegnap hallottam, hogy egyszer vot egy színházi előadás asszem talán Nagyatádon de nem biztos, és jött egy nyugdíjas csoport. Természetesen ez már előre festi a helyzetet, hogy ebből valami hülyeség sül ki mert ugye a nyugdíjasok nyomják a legdurvábban, na szóval szó mi szó, megérkezik a csoport a darabra kb 20 perccel a kezdés után. És tetvészkednek be a székjeikbe mire a következő szöveg hallható a darabban (ugye mint beleírt és oda tartozó sor hangzik el a színész szájából): "Ilyenkor kell jönni paraszt?!" Erre az egyik nyugdijas feláll és elkezdi: "Elnézést kérünk, de hát lerobbant a buszunk és hát jöttünk ahogy tudtunk, nem a mi hibánk, bocsássanak meg" Erre kitör a röhögés az egész színházban, a színészek fetrengenek, és hát mit ad Isten, függönyök le és 10 perces kényszerszünet míg mindenki magához tér rendesen.
