Telefonbetyár 2
"Egyik este történt velem a következő eset:
Éppen tévét néztem, amikor csengett a telefon. Felvettem.
"Halló?"
Egy lány hangja volt:
"Beszélhetnék kérem Bennel?"
Mivel egyedül lakom, és a nevem egészen biztos, hogy nem Ben, úgy gondoltam, téves hívás lesz ez. Viszont nagyon fáradt voltam...
"Nem, sajnálom, jelenleg nincs itthon. Hagy neki üzenetet?"
"Meg tudja mondani, mikor érkezik haza?" - kérdezte.
"Azt hiszem, olyan 10 óra körül,"
A vonal túlsó végén csend volt... zavarodott csend...
"Ott Steve beszél?" - kérdezte végül.
Ez sem talált, a nevem nem Steve. Most már biztos, hogy téves a hívás.
"Igen, én vagyok. Mondjak majd valamit Bennek?" - kérdeztem a lánytól.
"Nos... nekem azt mondta, hogy este otthon lesz, és kért, hogy hívjam majd fel." - mondta kicsit dühösen.
Próbáltam lecsillapítani: "Az az igazság, hogy Karennel ment el egy órája, de megígérte, hogy 10-re hazajön."
"Ki az a Karen?" - csattant fel a másik oldal.
"A lány, akivel Ben elment." - feleltem csitítólag.
"Azt én is tudom! De kicsoda ő?"
"Nem tudom a vezetéknevét. Nézze, most hagy üzenetet Bennek, vagy nem?" - próbáltam dűlőre vinni a dolgot.
"Igen... Mondja meg neki, hogy ha hazaér, hívjon fel engem!"
Mivel a nevét nem árulta el, így kénytelen voltam rákérdezni:
"Átadom. Ugye, Ön Jennifer?"
Erre valamiért felkapta a vizet:
"KI AZ A JENNIFER?"
Ezek szerint nem találtam el.
"Nos... Ben azt mondta, hogy Jenniferrel megy el 10-kor. Azt hittem, Ön az. Sajnálom, nagyot hibáztam."
"Itt egyedül Ben volt az, aki nagyot hibázott! Mondja meg neki, hogy Alice hívta, aki nagyon dühös volt. Ja, és ha hazaér, akkor hívjon fel, de azonnal!"
Velem született kötelességtudatomtól vezérelve mondtam neki:
"Jól van, természetesen megmondom neki... de félek, Becky nem nagyon fog örülni neki..."
Erre nem letette?"
